Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)
Bodolay Géza: Petőfi Pápán
pápai diáktanyán a Fazekas utcában (ma Gyurátz Ferenc u. 18.) amely azután neki is első pápai lakása lett. Azt mondta ugyan barátainak, hogy szüleihez igyekszik, mert édesapjának egy biztató, megbocsátó levele bátorította, de ezt a találkozást láthatóan mégis halogatta. Orlai és több leendő diáktárs a segítségére sietett, és megfelelő ruhadarabokkal látta el. Orlai rávette háziasszonyát, hogy két váltóforint havi bérért szalmazsákot, takarót és párnát adjon obsitos barátjuknak. Az öltözetéről és szállásáról való gondoskodáson kívül megélhetése biztosításáról is vannak adataink, részben Orlai, részben az ugyanott lakó Parragh Gábor visszaemlékezésében: Orlai vagy Parragh (később neves borász) egy ügyvédnél írnoki állást szerzett neki; Parragh egyik tanítványát engedte át; egy vak lelkésznek felolvasott a Pesti Hírlapból némi díjazásért. (Több Petőfi- kutatóval együtt úgy gondolom, hogy az emlékezők által felsorolt kereseti lehetőségek egy része valószínűleg csak második visszatérésekor, ősszel valósult meg, így tudta magát a költő a következő tanévben Pápán fenntartani.) A század vége felé született írások szerzőinek az emlékezetében addigra már könnyen összemosódhattak az események, későbbi dolgokat is a viszontlátás, illetve a megismerkedés izgalmas napjaiba helyeztek, amikor szinte versengve igyekeztek a sok megpróbáltatáson átment érdekes jövevénynek valamiben segíteni. Olyannyira, hogy pl. az ügyvédnél való állásszerzést mind Orlai, mind Parragh a maga érdemének tulajdonította. (Azt is el tudom képzelni, hogy valóban mindketten beszéltek elhagyatott Sándor barátjuk érdekében Horváth István ügyvéddel, kérdés, hogy vajon még ezen a tavaszon, vagy csak ősszel.) Az ügyvéddel és családjával való kapcsolat költői bizonyítéka a Lenke sírján című vers, amelyet 1842. március elején írt a költő Horváth ügyvédék tíz hónapos kislányának a temetésére. (A gyermek keresztapja Tarczy professzor volt, esetleg ő hívta fel a család figyelmét pártfogoltjuk költői tehetségére.) Hadd idézzünk itt két versszakot a (bizonyos fokig) Vörösmarty hatását mutató versből: Nyugodjatok meg, szerető anya! S te bús atyának gyászló kebele! Kedves Lenkétek, ah, nem lészen ő Temetve itt e sírnak mélyibe. 109
