Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák

tagoknak kedvetlenséget okozni kényteleníttessék; s a közönség tetszése megnyerése tekintetéből s rövidség okáért a, társaságtól meghatározott cikke helyett más, talán - mint jelenleg is történt, - rossz hatású darabot olvastatni kéntelen ne legyen: határoztatott, hogy a pályakérdések még ez évben kitüzetvén, a munkáik s feleletek tavaszutó elsejére beadassanak, hogy az örömünnepre készülni elég idő lehessen. ”

A határozatból elsőben is az tűnik ki, hogy a hozott rendelkezés a prózai munkákra vonatkozik: a beszélyekre és az értekezésekre. Ez érthető is, ha ezeket a prózai munkákat kézbevesszük: hosszúak és terjengősek. A határozatban ugyanakkor egy szó sincs arról, hogy megszorítást alkalmaztak volna a verses munkákal és a szavalatokkal kapcsolatban. Ez természetes is, hiszen az egymást váltó szavalok és szavalatok újdonsága nem engedi unatkozni a közönséget. Harmadik lényeges vonása e határoztanak, hogy egy prózai munka kihagyásáról szól, úgy, hogy helyette más, rövidebb írást olvastak fel „a közönség tetszése megnyerése tekintetéből s rövidség okáért”, de úgy tűnik, a közönségnek így sem tetszett. A határozatból sem közvetlenül kiolvasni, sem kikövetkeztetni nem lehet, hogy bizonyos szavalatok elmaradtak volna. Szerintünk Petőfiét éppen hogy nem hagyhatták ki! Akkor és ott ez a fiatalember a sztár! Tetszik már a két aranyat nyert balladája is, már ekkor felfigyelnek rá. Hatásos a Lehel is. Ő maga valósággal lázba hozza a közönséget az Ohmos botok elszavalásával, erről világosan beszél a gróf Esterházytól kapott arany. Lehetetlen elképzelni azt, hogy ne várta volna meg a közönség az utolsó számként következő szavalatát: Vörösmarty: Liszt, Ferenchez című versét. A műsorrend ott volt a közönség kezében. Ha a közönség tetszésének megnyerése céljából egy hosszabb elbeszélés helyett egy rövidebbet iktattak be, nem képzelhető el, hogy kockáztatják ezt a tetszést azzal, hogy elhagynak egy olyan szavalatot, amelyik ráadásul az ország egyik legtekintélyesebb költőjének alkotását hozza.

Petrovics Sándor akkor és ott a dobogó első számú kedvence. Különös és izgalmas figura, aki másképpen mond verset, mint a többiek. Hatást tud kelteni, korát meghaladó módszerrel, stílust újító modorban szaval. A bírálóknak nem nagyon tetszik, de a közönségnek igen. S hogy mennyire igenli a közönség: bármelyik kortárs megemlékezését olvassuk erről az eseményről, mindegyikben ott van nemcsak a saját emlékezésének ténye, fénye és öröme, a haj105