Mezei Zsolt (szerk.): A kényes úrfi s a rongyos baka (Pápa, 2001)

Nádasdy Lajos: Petőfi, a pápai diák

Jókai és Petőfi! Két egészen ellentétes alak, származás és tehetség. Jókai - törékenyen gyenge, tejfölszőke és szelíd, ábrándosán kékszemű, választékos öltözetű, de mégis izmos karú, ügyesen birkózó fiatalember. És Petőfi - a maga fantasztikus gallérköpönyegében, ormótlan bakancsaiban, másoktól kapott viseltes ruháiban, bozontos fekete üstökkel, dacosan villanó szemekkel, kissé komor arckifejezéssel, derűt alig ismerő magatartással: az obsitos katona, koldus-diák, viharmadár. Üstökösök Pápán. Messzevilágító fénnyel.

S a többiek: Orlai, Kozma Sándor1, Kerkapoly Károly, Parragh Gábor, Gondol Dániel, Antal Gábor. Majdani írók, tudósok, művészek, közéleti emberek, politikusok - sokan a szabadságharc utáni időkben az ország vezető egyéniségei. Ilyen diáktársak között valóban sorsdöntő év lehetett Petőfi számára a pápai tanév. Itt és ilyen társak között kapta meg azt a szellemi kenyeret és lelki italt, amire éppen akkor a legnagyobb szüksége volt.

A Képzőtársaságban a fiatalok közötti „eszmesurlódás” Petőfi számára ösztönzés volt az egyre gondosabb munkára. Ennek eredménye: több dicséretre, sőt, Érdemkönyvbe való beírásra méltatott munka. S még több: az év végi pályázat első díja a Szín és való című munkáért, jutalma két arany. Az Érdemkönyvben Petőfi sajátkezű beírásával a következő fordítások és saját versek vannak beírva: Pártiak esti dala; Ifjú a pataknál; Elégia egy várrom fölött; Tűnődés; Tolvaj huszár; Szín és való; Lehel; Vándordalok; Ideál; Ida (Domanovszky neve alatt); Székfoglaló beszéd.

Petőfi pápai tanulókorának és képzőtársasági munkásságának legfontosabb eseménye mégis az, hogy Pápáról küldi el néhány versét közlésre, előbb Garaynak a Regélő számára, majd - miután Garay válaszra sem méltatja - Bajzának három verset az Athenaeumban való közlésre. Bajza közölte az első Petőfi-verset, A borozó-1. A pápai diák Petrovics Sándor ekkor tette meg a legelső lépést azon a magasra vezető ösvényen, melyen haladva egyre feljebb, sok akadályt legyűrve, néha keresztútra tévedve végül a csúcsra ért. 1842 májusában megjelent A borozó és júliusban már újabb Petőfi-verseket szedtek a pápai Főiskolai Nyomda nyomdászai. Az 1843. évre megjelenendő Népbarát című közhasznú kalendáriumot szedték, s ebben a naptárban olvashatta a közönség a Vendég és Szántásvetés cím alatt - bár névtelenül - megjelent Petőfi102