Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
XI. Aminek legjobban örültem
XI. A minek legjobban örültem Ne mondja nekem senki azt, hogy a szegény gyerek élete örömtelen. Igaz, hogy ritkán jut valamihez, a minek örülhessen; de ha éppen neki is van része valami jóban, ennek aztán hatványozott mértékben tud örülni, éppen azért, mivel ritka. Ilyen ritka örömben volt részem minden évben ötször, az országos vásárok alkalmával. Nem hozott ugyan nekem soha vásárfiát, mint más gyereknek, de hozott nekem annál sokkal becsesebbet, hozott igazi nagy gyönyörűséget, a mit semmiféle más vásárfiával fel nem cseréltem volna. Minden vásárra ugyanis eljött Bécsből, vagy mit tudom én honnét, egy német, és hozott magával temérdek képet, többnyire szineset és kiaggatta azokat a Siegler ház (most a helyén az I. takarékpénztár kétemeletes bérháza áll) tágas kapuja alatt.78 Ezeket a képeket néztem én nagy gyönyörűséggel, igazi drágaságoknak tartottam mindegyiket. Minthogy vásárkor mindig iskolai szünidőt kaptunk, én ebből legtöbb időt ez alatt a kapu alatt töltöttem, még azzal sem törődve, ha otthon azzal a barátságtalan megszólítással fogadnak:- Hol csavarogtál ilyen sokáig? Pedig dehogy csavarogtam, oda csalt, oda vonzott engem az alá a kapu alá valami megmagyarázhatatlan vágyódás. A képek mind német jelzéssel voltak ellátva, a mit én nem értettem, de nem is törődtem vele, mert láttam szép tájakat, gyönyörű női alakokat jelképezve a tél, tavasz, nyár és ősz évszakait; vadászjeleneteket, háborús képeket, vágtató lova78 A Komáromi Első Takarékpénztár Részvénytársaság épületét Ney Béla budapesti építész tervei alapján építették 1884-ben a rozzant Hofer-ház helyére. A második világháború után rendelőintézetnek (poliklinikának) használták. Az építkezés tényéről tudomásunk szerint először 1883 októberében számolt be a helyi sajtó. Az első takarék- pénztár... = KL4. (1884.) 42. sz. (október 13.) 3., KORDA 1980. 120. ~94~
