Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

X. Gyermekkori mulatságok

másodszor hazudtam. Azért büntetett meg ilyen szigorúan, hogy erre mindig rá emlékezzem, és soha ne nyúljak ahhoz, a mi a másé, és ha megbiznak valamivel, azt híven teljesítsem, hogy bennem soha senki ne csalatkozzék.

Drága jó nagyapám, áldom még haló porodat is, áldott kezednek a keménységét csak egyszer éreztem, de ez a keménység, ez a komoly leczke egész életemre kihatott, ennek köszönhetem, hogy életem további folyamán minden kisértés közt szilárdan megálltam azon erkölcsi alapon, melyre a te kemény kezed egykor állított engem.

Ezen kitérés után folytatom a sárkányalakitás technikája körül elért sikereimet. Alakítottam egy madáralaku sárkányt, bóbitás fejjel, kiterjesztett szárnyakkal; mikor ez a sárkány fönt lebegett, senki se volt tisztában, hogy mi lehet az, mert a szélben kanyarogva olyan mozgásokat tett, mintha igazi madár lett volna. Ezt a sas-sárkányt aztán jó pénzen eladtam, és vettem a meglevő spárgámhoz még három gombolyagot. Miután már elegendő spárgám volt, hozzá láttam régi tervem megvalósításához.

Volt egy nagyobb nemzeti sárkányom, nálamnál jóval magasabb. Ehhez csináltam egy jóval kisebb, szintén nemzeti sárkányt. Mind a kettőt együtt kivittem a Rozália térre, és kedvező szélben föleresztettem először a kisebbet, és mikor ez már jól állt, ennek a zsinegjét hozzá kötöttem a nagy sárkány nádjához hátul a kengyel közepének megfelelő helyen, s mikor ez megtörtént, akkor a nagy sárkányt eresztettem fel, a mely annyival könnyebben szállt fel, mert az utána kötött kisebb sárkány is húzta fölfelé. Mikor aztán a nagy sárkánynak minden spárgát neki eresztettem, ezen utón a hozzá kötött kisebbik sárkány az előtt soha el nem ért magasságba emelkedett, a honnét már csak egy madár nagyságúnak látszott. Ezt a csudát aztán nagyon megbámulták a gyerekek, a kik nem voltak jelen a feleresztésen, és váltig azt kutatták, hogy azt a magasan lebegő sárkányt ki eresztette-88-