Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VIII. Jobb idők

bár nem jött váratlanul, nagyon lesújtotta nagyszülőimet; mert a nélkülözést még fokozottabb mértékben kellett éreznünk, mert egyelőre nagyszülőink erejét is felemésztette a temetési költség, mely nagyatyám feljegyzése szerint 110 forintba került. Szegény embernek ez akkor nagy pénz volt.

De azért a jó Isten gondot viselt ránk. Ha haza mentem, Gulyácsi öregszüle mindig tudott a kezembe adni egy kis puha kenyeret. Szivesen is tettem neki apróbb szolgálatokat. Hoztam neki élesztőt, sót és egyebet a boltból, gyakran egy-egy verdung bort a Salamon zsidótól.

Hogy nyárra fordult az idő, és a kerti munka feljött, édes anyám állandóan otthon segitett nagy szülőimnek, igy kosztra mi is oda jártunk, csak hálni mentünk haza. Innen túl osztán, ha szűkön is, de mindig volt rendes ebédünk és a vacsorakenyér mellé, ha egyébb nem, egy kis brinza vagy egypár dió is csak kijárt.

VIII.

Jobb idők

így éldegéltünk mi nagy szülőink védő szárnyai alatt, én még iskolába jártam, a nénéim már nem, ők a háztartásban segítettek, én pedig a kertben tettem, a mi erőmtől kitelt, gyomláltam, férgeket irtottam, stb. Mindezt én készséggel megtettem; a mit parancsoltak, az alól soha ki nem bújtam. De azért gyakran sajgott a szivem, látva azt, hogy velem egykorú gyerekek kint az utczán játszanak, és én nem ugrándozha- tom velük. Be kellett látnom és be is láttam, hogy reám mostohább sors van mérve, és én az ellen mitsem tehetek, legjobb, ha abba zúgolódás nélkül bele nyugszom.

A mi a szórakozást illeti, abból a következő időkben részemre még kevesebb jutott. Az történt ugyanis, hogy a Gulyácsi öregszüle 1856.-64-