Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VI. Feladnak az iskolába

akkor még majdnem törvényen kívüli állapotban voltak, és velük sok méltánytalanság történt. Lenézett, üldözött faj voltak.

A zsidót büntetlenül lehetett bosszantani, és rajtuk néha érzékeny injuriákat elkövetni. Ezt ők, - tudva, hogy hiába panaszkodnak, resignált nyugalommal tűrték. Bevett gyakorlat volt, hogy a zsidógyerekeket megmóresoltatták a keresztyén-gyerekek. Ez a procedura abból állt, hogy mikor egy magyar gyerek (a zsidókat nem tartották magyaroknak) az utczán találkozott egy zsidógyerekkel, elébe állt, és rá kiáltott:- Móres! - Erre a vezényszóra a zsidó gyerek lekapta a sapkáját, és belé köpött, az után feltette. Ha nem akart szót fogadni, megverték és addig el nem eresztették, míg az előírás szerint a sapkájába nem köpött. A zsidógyerekek annyira dressirozva voltak ehhez, hogy utóbb már nem is várták a vezényszót, hanem a mint magyar gyerekkel találkoztak, azonnal lekapták a sapkájukat, és végezték a czeremóniát. És az nem tett különbséget, ha termetre és erőre nézve hitvány volt is a magyar fiú, mert ha nem akart neki moresolni, valamelyik markosabb fiú megleste az engedetlen zsidógyereket, és jól elnáspángolta.

Hát, a mint mondom, a Kacz-házban sok zsidó lakott, a kik a sátoros ünnepek alkalmával a térés udvarban több sátort emeltek, a hol békességben végezhették szertatásaikat. A kaputól balra eső boltban lakott egy kis alacsony zsidó, a kit közönségesen pipás zsidónak neveztek. A becsületes nevét csak nagy későre tudtam meg. A zsidó családneveket akkor különben a keresztyének közül senki sem tudta. Adtak nekik valami jelzőt, és utána ragasztották a zsidót. Volt paraplés zsidó, vörös zsidó, poczik zsidó stb. Még az járt legjobban, a ki a keresztnevéhez kapta a zsidó nevet. így volt Salamon zsidó, Ári zsidó, Sámsi zsidó, stb. És ezekkel az elnevezésekkel igen jól eligazodtak. Ha például Jutka zsidót emlegettek, soha se kérdezték, hogy ki az, azonnal tudta mindenki, hogy kiről van szó.- 46 -