Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

VI. Feladnak az iskolába

és a falakon nagyon sok faragványt. Azután meg állványokat, melyeken munkások dolgoztak. Az egymásnak szemközt levő két nagy kapuja nyitva volt, melyen át az emberek úgy sürögtek, forogtak, mintha utczán lettek volna. A velünk jött asszony - Lovizerné - katholikus volt és szintén letérdepelt, s miután ki imádkozta magát, hazafelé indultunk.

Én ebben az útban egészen kifáradtam, s nem volt kedvem többé be menni Bécsbe, sokkal szívesebben időztem otthon az erdő szélén. Egyszer, mikor vissza indultam a hajóra, eltévesztettem a hajónkat. A számot akkor még nem ismertem, a mi hajónkat hát nem is erről, hanem arról jegyeztem meg, hogy a hol a fedélzet deszkái össze voltak eresztve, mindenütt veres csikkal volt befestve, úgy, hogy a fedélzetet sok egyenközűen futó veres esik tette jellegzetessé. Én hát egy ilyen hajóra jutottam, mert azt hittem, hogy más hajó nincs hasonló színűre festve. Csak akkor hőköltem vissza, mikor a lépcsőn le mentem, a kabin belsejét egészen idegenszerűnek találtam. El nem tudtam képzelni, hogy mi történhetett itt, talán szülőim az alatt míg én odakint időztem, más hajóra költöztek. Persze az ismeretlen környezetet azonnal oda hagytam, és tanácstalanul álltam a hajó fedélzetén. Oda jött hozzám egy bácsi, beszélt hozzám, de olyan nyelven, a milyent én nem értettem, és csak sirdogáltam. Édes anyám pedig ez alatt engem keresett, és észre vette a partról, hogy én hova bóczorogtam, haza vitt és megmagyarázta, hogy olyan hajó több is van, és miután én nem tudok a hajóra visz- szatalálni, legjobb lesz, ha ki sem szállók ezután a hajóról.

Ezt a bécsi kirándulást én valóságos fogságnak tekintettem, a hol olyan kevés szórakozásban volt részem. Még az volt rám nézve a legnagyobb szórakozás, midőn édes anyám és Lovizerné a fedélzeten főztek; itt volt felállítva két kisebb vassparherd, melynek melege a hűvösödni kezdő időben élvezet volt, és a folytatott beszélgetés is sokszor érdekelt.-44~