Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

IV. A nagy tűzvész és az ostromzár

A veszedelem roppant méreteiről a városi levéltár adatai szolgáltatnak megdöbbentő részleteket. Röviden itt csak annyit említek meg, hogy elégett a nagyobb épületek közül 3 templom, a vármegye ház, a városház, a sóház, a katholikus gymnasium, stb. Elégett a dunai híd és a Dunán 20 gabonás hajó. Az égő zsarátnok még egy hét múlva is iz- zott. Akkor a szomszédunkban már a Gáspárék laktak, a kiknek a[s]ztagjai a hátsó udvarban voltak lerakva. Akkor még az volt a szokás, hogy a gazdák - szérűs kertek nem létében - összes terméseiket saját telkükre hordták, és a gabonaneműt otthon nyomtatták ki. Emlékszem arra, hogy mi gyerekek a Gáspárék izzó kazaljában kukoriczát sütöttünk. Elmúlt egy hét is, mire a tűz kialudt, és az a[s]ztag összeomolva perjévé vált. Azt nem tudom, hogy még az őszön, a tél beállta előtt, tető alá került-e hajlékunk, csak arra emlékszem, hogy az utcza felől ideiglenesen egy alacsony deszkakerítést húztak, mely igazán csak a határ jelölésére szolgált, mert azon akárki könnyen átvethette magát.

Ezzel a súlyos csapással a magyar országgyűlés is foglalkozott. Tóth Lőrincz, Komárom akkori követe 200.000 forintnyi kamatmentes állami kölcsönt eszközölt ki a szerencsétlenség által sújtott lakosság részére. Ebből a kölcsönből nagyatyám is kapott, - azt hiszem, nem többet 400 forintnál. Mert ez az adósság még akkor is fent volt, mikor én Hollandiából hazajöttem, ezt az adósságot azután én törlesztettem le.

A nagy szerencsétlenség által okozott szomorú levertségből a lakosok még fel sem ocsúdtak, mikor újabb veszedelem zúdult a városra. 1849 tavaszán a háború javában dúlt, és az osztrák seregek körül zárták

tosítás céljából. 1860-ban már 132 vezérügynöksége és több mint 6000 vidéki ügynöke volt. Első vezérigazgatója 1858-1897 között Lévay Henrik volt. A biztosítási eszme széles körű társadalmi elfogadása évtizedeket vett igénybe. Vö. EMLÉKIRAT 1883., BENDA 1984. II. 651., SZINNYEI 1900. VII. 1384.-31-