Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXVI. Komárom, végállomás

[XXVI.]

[Komárom, végállomás]

Egy szép verőfényes délután érkeztem meg, és szinte diadalmasan - mintha győzelmes csatából tértem volna meg - tettem lábam az ősi földre és gyermekes örömömben azt képzeltem, hogy most mindenki engem néz, mint valami világjárt utazót, a ki számit arra, hogy megjelenése feltűnést kelt. Különös, hogy soha sem kaptam rajta magamat, hogy valamire büszke lettem volna, és most azt gondoltam, hogy arra már csak méltán büszke lehetek, hogy jártam ködös Albionban.353 De hát ez csak képzelődés volt. Törődött is én velem valaki még azokon kívül, a kiknek ott éltem a szivük lelkűk közepében, a kik most is, mikor újra találkoztunk, a viszontlátás édes örömkönnyeit hullatták a keblemre, a kiknek én voltam mindenük, és a kiken kívül kedvesebb nekem sem volt senkim a világon. Hálás jó gyermek voltam mindig; most is úgy éreztem, hogy nekem nem lehet más feladatom, mint azokon, a kik engem mindig szerettek, és verejtékes nehéz munkával segítettek, hogy pályámat eddig becsülettel megfutottam, legjobb tehetségem szerint segíteni és őket a szorongató szükségből kimenteni.

Hála Istennek, egészségben találtam mindenkit. A jó öregek - nagyatyám és nagyanyám - váltig azt emlegették, hogy dehogy hitték, hogy még egyszer engem meglássanak, mert hát a ki az élet határához megérkezik, annak mindennap ajándék a gondviselés kezéből. Kinézésemmel egyátalán nem voltak megelégedve. Kezelés alá is vett engem mindjárt az én jó Erzsiké nagynéném, a kedvencz ételeimet egymásután tálalgatta és biztattak mind, hogy nekem mennyit kell ennem, hogy a kívánatos jó szint megszerezzem.

353 Albion = Anglia ókori neve, melyet a Dover fehér - latinul albus - szikláiról neveztekl el. A ködös Albion kifejezést báró Jósika Miklós használta először az 1840-es években, a század második felében terjedt el Magyarországon.- 285 -