Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXV. Utrecht, London, Gotha

így füstölgés közben szoktuk egymással kapott levelünk tartalmát közölni, mi hir otthonról? Ezt elmondottuk egymásnak, s ez érdekelt mindnyájunkat, mert egymást a családi viszonyainkba is beavattuk. Legjobban örültünk Kiss Péter leveleinek, mely a hét egy napján bizonyosan megérkezett, miután mi Péterrel minden héten váltottunk levelet. Péter mindig nagyon szellemesen és annyi humorral irt, mely a mi néha nagyon is elszontyolodott kedélyünkre felviditólag hatott.

Különben a napjaink is olyan egyhangúan folytak, hogy az egyik nap szürkeségében épen olyan volt, mint a megelőzőek, vagy a következők. Délután 2, esetleg 3 óráig rendszerint az előadásokon voltunk. 1870-ben Utrechtnek még nem volt külön egyetemi épülete, hanem minden egyetemi tanár a saját lakásán rendezett be egy tantermet és előadásait ebben tartotta meg. Ebből lehet következtetni, hogy az egyetemi tanulók száma épen nem közelitette meg a pesti egyetem arányait, mert az ilyen tantermekben 40-50 hallgató számára volt csak hely. Az összes növendékek száma mind a 3 szakban alig haladta meg a 300-at.

11. kép

Jan Jacob van Oosterzee (1817-1882)- 274 -