Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

II. Gyermekkorom

ségű Szarka János, a ki abban az időben Komárom vármegye központi szolgabírája volt.31 Ekként ambicziója minden irányban ki lévén elégitve, boldogan élvezte a szerencse kedvezése által oly bőven juttatott földi javakat. Ennek a bőségnek a túlzott élvezése azonban megteremtette nála a sűrű vért, lélegzési nehézségekkel küzdött, a mi utoljára is katasztrófával járt. 1846-ik évi február hóban agyszélhüdés következtében, 56 éves korában hirtelen elhalt. Temetése nagy pompával ment végbe. Koporsóját az e czélra festett nemesi czimerek bontották. A család tagoknak fehér selyemre festett nemesi czimereket osztottak, és a mi akkor nagy ritkaság volt, halálát az özvegy gyászlapokon32 tudatta. Koporsója felett a pápai diák-kántus33 zengette a gyászdalokat. Oly esemény volt ez akkor a mi kis városunkban, melyről még hónapok múlva is beszélt e társaság. Veres márványba faragott nagy sirköve most is teljesen épen áll a komáromi temetőben.

II.

Gyermekkorom

Az én apám nem messze ment feleséget keresni, csak a szomszéd házba nyitott be. Itt élt a becsületességéről és szorgalmáról általánosan ismert nemes Tassy Sándor kertész, csendes boldog családi körben. (Azért hangsúlyozom, hogy nemes, mert akkor még nem tartották megengedhetőnek, hogy nemes famíliából származott ifjú nem nemes-2231 Szarka János Komárom vármegyei szolgabíró évi 25 forintos adományt tett a komáromi református gimnázium számára. A család Nemesócsán, Pusztaócsán volt közbirtokos. Vö. FÉNYES 1994. 112., 157., 167.

32 értsd: nyomtatott gyászjelentéseken

33 Pápai diák-kántus: a pápai református gimnázium énekkara; az énekkar kollégiumi jótéteményben részesülő tanulóinak kötelező volt a társadalmi eseményeken (névnap, temetés, stb.) való megjelenés.