Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XXL Új tervek

élénken éreztük, hogy mi azt a theologiát, amit Pápán tanítanak, megemészteni nem tudjuk.

Mi élénk rokonszenwel kísértük azt a harcot, melynek célja volt a theologiai felfogást az orthodoxia megcsontosodott bilincseiből kiszabadítani és a jogosult kritika fegyvereivel a protestantismust a szabad vizsgálódás természetes talajára állítani. Mind a négyen elhatároztuk tehát, hogy az I-ső évi theologia bevégzése után Pápát elhagyjuk és a további évfolyamokat Budapesten fogjuk hallgatni.

A tanév végén azzal váltunk el egymástól, hogy a jövő tanév elején Budapesten találkozunk. Milyen jól rendelte azt a természet, hogy az ifjú kor gyors, néha merész vállalkozását és elhatározásait az aggsá- goskodó, a fontolgató ész nem befolyásolja, mert ha az ifjú is mindent oly scrupulózusan fontolgatna, mint ezt az érettebb kor tenni szokta, akkor sok minden - néha hasznos és üdvös dolog - nem jött volna létre, vagy nem úgy történt volna, ahogyan annak történni kellett.

Ha mi is először elővettük volna a papirost és azon elkezdtük volna számolgatni, hogy a pesti élet mibe kerül, és hogy ezt a költséget mi honnan kerítjük elő, akkor bizonyosan lemondtunk volna merész tervünkről, hiszen tudva volt előttünk, hogy Pesten nincs konvictus, mindössze a szabad lakás élvezete az, amit a theologia a tanulóknak jótéteményként nyújthat, a többiről mindenki úgy gondoskodik, ahogyan tud.

Mikor a szünidőre hazajöttem, és elhatározásomat édesanyámmal közöltem, a szegény nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy én őt, tudja isten, milyen gondokkal fogom terhelni, holott Pápán az ellátásom már biztosítva volt, ezt nem lett volna szabad könnyelműen feláldozni. Én biztosítottam, hogy segítségét ezután sem fogom nagyobb mértékben igénybe venni, mint eddig, de nem sikerült őt megnyugtatnom, mert nem látta, nem tudta elképzelni, hogy mi módon fogom én magamat abban a nagyvárosban teljesen ismeretlenül fenntartani.- 222 -