Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

leple alatt megvámolták, hogy az így szerzett zsákmánynyal a konvictusi gyenge kosztot pótolják. A kerttulajdonosok az ilyen illetéktelen beavatkozás ellen csőszökkel próbáltak védekezni, de azért alig volt rá példa, hogy ezek a csőszök a tilosban járó diákot lefülelték volna, ezeknek az ébersége és fifikája túl járt a csőszök eszén.

Csak két esetet tartott fenn a krónika, mikor a csőszöknek sikerült a tettest hoppon kapni. Egyik eset az volt, mikor a Vörös Palit két csősz bekerítette és menekülnie nem lehetett. Mit tett hát a Vörös Pali, mikor látta, hogy a menekülés útja el van zárva? - Hirtelen letolta a nadrágját és lekuporodott, s ebben a helyzetben bevárta a csőszöket, akik örülve a jó fogásnak, kérdőre vonták a diákot, hogy mit akar, mit keres és mit csinál itt?- Hát láthatják, - szólt flegmával a mi Palink.- Nem addig van á - kiálták diadalmasan a csőszök - ezt csak nem az ifjú csinálta? - és rámutattak a diák alatt történetesen ott talált lótrágyára.- Mit akarnak? - riposztoz Pál úr, - hát szegény diáktól amilyen telik.

Egy más alkalommal a robosztus Győri Mikét lepte meg a csősz, amint ez épen huzakodott, hogy egy répát a földből kiráncigáljon. Észrevétlenül a háta mögé került, és ezzel a kiáltással- No, most meg vagy! - a hátára ugrott.- De te is megvagy ám! - szól vissza Mike, - s azzal hátára kapva a csőszt viszi egyenesen be a Tapolcába és ott addig mártogatja a vízbe, míg a csősz szabódásra fogja a dolgot, hogy csak eressze el őt az ifjúr, ő szabadon engedi, mehet a merre lát.

Én ilyen éjjeli kirándulásba sohase vettem részt, de a zsákmányban én is többször osztoztam. Mert ezeket a portyázásokat éppen nem tartottuk a tulajdon ellen intézett kihágásnak, hanem egyszerűen diák- 216 -