Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

Az Önképző Kör. Ezt a kört 1841-ben Tarczy Lajos tanár alakította;211 hogy ne csak az iskolai stúdiumok foglalkoztassák a tanulók szellemét, hanem találjanak olyan tért is, ahol a tehetség önállóan megnyilatkozhatik és önművelődésének alapjait megvetheti; ahol gondolatainak és benyomásainak saját maga által választott formában adhat kifejezést.

Ebben az Önképző Körben bontogatta szárnyait annak idején Jókai és Petőfi is.212 A körnek voltak olvasó és dolgozó tagjai. Csupán olvasó tagok a kisebb diákok voltak, de az V-ik osztálytól kezdve ezek között is a tehetségesebbek a dolgozó tagok közé is beiratkoztak. Az iskolának elég gazdag könyvtára volt, képviselve volt benne az akkori szépirodalom teljesen, ezen kívül voltak nyelvészeti, történeti és bölcseleti munkák. Az ifjúság tehát olvasni valóval bőven el volt látva.

A dolgozó tagok élén állt Szilágyi József tanár, mint elnök. A társulat maga választotta a titkárt és a bíráló tagokat. A titkár a tagok közül sorrendben megnevezett három tagot, akik a legközelebbi ülésre dolgozatot tartoztak bemutatni, és ezen kívül három szavalót. Az ülés rendszerint a bírálatok felolvasásával kezdődött. Minden bíráló a neki kiosztott darab felett írásba foglalt, és tüzetesen indokolt bírálatot olvasott fel. Ennek elhangzása után megindult a vita, ha a bírálat ellenvéleményt keltett fel.

Az volt egy munka felett nyilvánított legnagyobb elismerés, ha a bíráló azt az Érdemkönyvbe való beiktatásra javasolta, és e javaslathoz az ülés egyhangúlag hozzájárult; több ízben azonban a javaslat felett a befejezett vita után szavazás döntött, amikor a mű csak szavazattöbb211 A Képzőtársulat megalakulásáról, első éveiről lásd: BODOLAY 1963. 284-299.

212 Petőfiről, a pápai diákról és az önképzőkörről: BODOLAY 1973. 66-103., KE- RÉNYI 2008. 71-80.- 209 -