Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XX. Diákélet

Mikor az internatust berendezték, azt hitte a tanári testület, hogy ezzel az éjjeli csavargásnak útját vágta; mert a bennlakás úgy volt berendezve, hogy az emeletre felvivő lépcső bejárata egy nagy ajtóval elzárható volt. Ezt az ajtót a cerberus Boros Mihály uram a záróra után bezárta; úgyhogy most már egy lélek az ajtón se ki, se be. De hát a diák nem olyan fából van gyúrva, hogy rajta egy könnyen ki fogni lehessen. Ha kinnrekedt a diák, megvárta, míg a zárt ajtó előtt hárman-négyen összeverődnek, akkor aztán becsengettek az ajtón; s várták, míg az öreg lecsoszog a lépcsőn. Mikor aztán meghallották, hogy a kulcsot bele illesztette a zárba, akkor vigyázz állásba helyezkedtek, s abban a pillanatban, mikor kétszer elfordult a kulcs, valamennyien neki estek az ajtónak, azt nagy vehemenciával belökték, és gyors iramban a lépcsőn felszaladtak. Persze ennek a manővernek mindig szegény Boros uram lett az áldozatja, mert az ajtóval együtt őt szegényt is fellökték, s mire ez siralmas helyzetéből felvánszorgott, a diákoknak üthette már a lába nyomát. Nem tudta meg szegény öreg soha, hogy kiket eresztett be.

Az első évben Arany Antal [lal] és Biró Nácival laktam egy szobában, a benyílóban pedig Bosznai Adolf, Bátki Tóni és Szíjgyártó Náci laktak.205 A második évben Sebestyén Dávid, Dömötör Lajos és Laki Danival laktam egy szobában,206 - a benyílóban voltak: Csiba Miska, Kiss Béla és Pázmándy Károly.207

Legkellemesebb napunk volt mindig a szombat; mert sem délután, se másnap nem volt előadás. Ilyenkor egymást látogatták, hunczfutsá- gokon208 törték a fejőket, tarakkoztak, néha kántusba verődve énekeltek.

205 Lapszéli jegyzete: Mára mind elhaltak.

206 Lapszéli jegyzete: Később Budapesten is mindig együtt laktunk.

207 Lapszéli jegyzete: Mind hárman elhaltak.

208 hunczfiit, eredetileg Hunzfut (német) = gazember- 204 -