Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XIX. Segédtanár leszek

szóba került. Hát most már csak legyek jövőm iránt egész bizalommal, mert egész biztos, hogy kinevezésemet megkapom; egyszersmind a jó lelkű tanár előleget is adott, hogy a convictusba befizethessek.

Nagy gond esett le ezzel a szívemről, mert az existentiám most már biztosítva volt. A rajz- és írástanítás órarendjét úgy állapították meg, hogy az én leckeóráimat ne zavarja, s így vállalt kötelességemnek minden nehézség nélkül megfelelhettem. Csekély kis honorárium járt ugyan a tanításért, mert az egész évi sallárium csak 66 ft volt, de biztos megélhetési alapot nyújtott, mert most már a convictus díja biztosítva volt.

A szépírás tanulása a négy alsó osztályban kötelező volt, de rajztanulásra mindenki szabadon vállalkozott. Nemigen éltek ezzel a szabadsággal, 15-20 növendéknél nem kaptak többen kedvet a rajztanulásra. Igaz, hogy rendszeres oktatásról szó sem lehetett, mert először is, nem volt rajzterem, de sőt egy szabad osztályterem se volt, a hol a növendékek felügyelet alatt rajzolhattak volna. Másodszor: nem voltak rajzminták olyan terjedelemben, mely a fokozatos haladásnak megfelelt volna. Minden rendszer nélkül voltak beszerezve különféle szerzőktől és a növendéknek ezekből kellett kiválasztani a képességeinek megfelelőt. Ezt aztán magával elvitte haza és otthon úgy-ahogy lerajzolta. Minden szerdán és szombaton d. u. 1 órakor volt a rajzlapok kiosztása és ugyanakkor a befejezett rajzok bemutatása. Ez alkalommal aztán minden bemutatott rajzot megbíráltam, a növendéket a hibákra figyelmeztettem, ahol lehetett, a hibát ki korrigáltam.

Megjegyzem, hogy csak ceruzarajz járta, szénrajznak akkor még magam sem hallottam a hírét; de hát ceruzával is lehetett szép hatást elérni. Azok a tanítványok, a kik a rajztanulásra önként vállalkoztak, igazi kedvvel és szorgalommal rajzolgattak. Legjobban kiváltak tehetség és szorgalom tekintetében: Baditz Ottó, Vágó Pál, Keresztesi Dé- 201 -