Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVIII. Pozsony után Pápa

mindig a számtantól fáztam legjobban, mert azok a tanárok, akik nekem a számtant eddig tanították, mind hóbortos, türelmetlen és rabiá- tus emberek voltak: Kaniss Húgó nagyfokú idegességben szenvedett, Bothár Dánielnek raptusai voltak, ilyenkor ami a kezeügyébe esett, azt vágta a növendék fejéhez. Szép Gábor örökös náthában szenvedett, a lustaság és unottság rítt ki minden mozdulatából, mintha kényszeredve beszélt volna. Ezek mind azt hitték, hogy a növendékek, akik az ő zavaros előadásaikat nem értik meg, tökkel ütött szamarak, holott a secundát nem ezek, hanem ők érdemelték volna meg, mert nem értették a tanítás ábécéjét.

8. kép

Tarczy Lajos (1807-1881)

Mennyire különbözött ezektől Tarczy! Az ő módszere az volt, hogy új növendékeit úgy tekintette, mintha eddig számtant nem is tanultak volna. Kezdte a legelején és fokozatosan úgy épített a jól megvetett alapra. Minden számtani tételre olyan világos, szinte átlát- 197 -