Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XVIII. Pozsony után Pápa

elnézte, hogy növendékeit a stúdiumok gépies másolásával gyötörje, melynek ezen kívül még az a hátránya is volt, hogy a másolás alkalmával esett - néha goromba hibák és tévedések - a következő kéziratokba is átmentek és a gyöngébb kritikájú tanulókat tévútra vezették. Ezt a tanárok is tudták, de inkább elnézték ezeket a tévedéseket, semhogy a pápai főiskola signaturáján, mely egy szabadon tenyésző fát ábrázolt, csorba essék.192

Mondom, hogy én a szabadidő alatt egy studiomot másolgattam, ahelyett, hogy én is, mint a többiek, megfordultam volna a szabad levegőn. Ennek aztán szomorú következménye lett. November közepén komolyan megbetegedtem, ágynak estem. Eljött hozzám az iskola doktora, s azt mondta, hogy nagy lázam van, a fejem rettenetesen fájt. Az orvos porokat rendelt, - elfelejtette megmondani, hogy ostyában vegyem be. Az orvosságot a Pali adta be úgy, hogy a port evő kanálba töltötte, egy kis vizzel felhígította és gyufaszállal megkeverte. Nagy keservesen legyötörtem az így praeparált orvosságot, de valósággal megundorodtam tőle. Szomorúan teltek a betegség napjai. A gyerekek iskolában voltak és én otthon egyedül, elhagyottan. Senki, aki csak egy pohár vizet is adjon. Ily körülmények közt betegségem nemhogy javult volna, de egyre súlyosabbá vált. Végre is Pali megírta az esetet édes anyámnak, aki se időt, se órát nem várva, azonnal útnak indult és másnap engem összepakolt és elhozott haza, november 19-én. Valóságos istenkísértés volt; de legalább itthon voltam, és most már kifejlődhetett a tífusz kedve szerint. Sokszor nem voltam öntudatnál, de legalább ha magamhoz tértem, mindig láttam magam körül valakit, mindig éreztem egy szerető kéz simogatását, így a betegség könynyebben volt elviselhető.

192 A pecsétre vésett eperfa, a kollégium szimbóluma a XVII. században a református kollégium udvarán, a korábbi (és mai) katolikus plébánia telkén állt. Vő. LAM- PÉRTH 1931.29.- m -