Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XV. Pozsony

sem nem volt hiú, mert a Mutter negyednapra megjött... egyedül, és meglehetős derült arcczal újságolta, hogy a Vilma jól érzi magát, hogy már iskolába jár, és tiszteletes úr (ez Vámossy) gondoskodott egy úri házról, hova a Vilma eljár a zongorát gyakorolni. No, hála Istennek! Nagy kő esett le a szivemről, de azért nem tudtam egészen megnyugodni, mert a kedvező fordulatot nem tartottam egészen természetesnek, amint hogy nem is volt az.

A véletlen úgy hozta magával, hogy az nap, mikor az én csereanyám Komáromba megérkezett, a szomszédunkban lakodalom volt. A szomszédék lánya, Szűcs Mari tartotta a lakodalmát Édes István ácslegény- nyel. Ebbe a lakodalomba mi is hivatalosak voltunk, és igy abban a Vilma leány is részt vett, és a mi fő, - rész vett abban Vámossy István tiszteletes úr is. Hát bizony a dolog úgy történt, hogy az én csereanyám amint megérkezett, egyenesen a lakodalomba cseppent, mert hát ha mi ott voltunk, illett, hogy a vendégünk is ott legyen. Édes anyám úgy beszélte, hogy az én csereanyámat a lakodalmas háznál tűntető szivességgel fogadták, és egyenesen a tiszteletes úr mellé ültették, már csak azért is, mert a tiszteletes úr kitünően beszél németül, igy hát a vendéget kellemesen fogja szórakoztatni. Ez a szórakoztatás - úgy látszik kitűnően sikerült, és úgy látszik, hogy a tiszteletes úr szomszédnőjéhez nemcsak a lakodalmi szokásokról beszélt, hanem mondhatott neki olyanokat is, melyek neki, mint nőnek eshettek nagyon jól, különben a mulatságot hamarabb megunta volna. De nem unta meg. Együtt maradtak bizony reggelig.

Az én csereanyámnak a tiszteletes úrral való ezen találkozása az én helyzetemet ugyan megszilárdította, de a Prochazka család nyugalmára - a mint a következőkből ki fog derülni - végzetes következményekkel járt, de erről majd csak alább fogok szólni.- 144 -