Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XIV. Esztergomi emlékek

stylusa igen tetszett. Burdina barátom nem volt ügyes Cicerone, keveset tudott mondani, még kevesebbet mutatni a templom nevezetességeiből, igy hát szemlélődésünk csak a bámulatban nyert kifejezést.

Déltájban megérkezve, Burdina édes mamája meghívott ebédre, a mit nagyanyámnál történt előzetes bejelentés után szívesen elfogadtam. Ezen ebéd a szives vendéglátáson kívül azért maradt meg emlékezetemben, itt ettem életemben először paradicsom levest. Ebéd után Burdináéktól elbúcsúzva, lementem a dereglyére, hogy ott egy manővert végre hajtsak. Volt nekem tudniillik egy kis rézágyum, úgy 10 centiméter hosszú, ezt megtöltöttem puskaporral jó keményen lefojtva a töltést, ezután az ágyút erősen oda kötöztem az evező ágy csapjához, s miután az ágyút a szigetnek irányoztam és a lőporlyukat jól felpuska- poroztam, most már az volt hátra, hogy az ágyút elsüssem. Mikor e czélból a gyufát meggyújtottam, őszintén megvallva erős szivdobogást éreztem, nem is sejtve, hogy mi lesz e merész vállalkozás következménye. Kissé az is aggasztott, hogy az okozandó csendháboritás miatt nem fognak-e lefülelni. Eh, de mit gondolok én ezzel, ha már egyszer megtöltöttem, el is sütöm, aztán jöjjön, a minek jönnie kell. Oda tartottam az égő gyufát a lőporlyukhoz. Abban a pillanatban egy hatalmas csattanás és sűrű füst. A mint a füst eloszlott, keresem az ágyút, nincs sehol, a madzagnak a foszlányai még ott voltak. Gondosabban vizsgálva a dereglye fenekét, ott láttam meg az én ágyúmnak egy darabját, s ez a darab eléggé megmagyarázta, hogy az én kedves ágyúmat az erős töltés szétvetette, ezer szerencse, hogy a széthulló darabok nem engem találtak. Ezzel a hős tettemmel, melynek esetleg kellemetlen következményei is lehettek volna, nem dicsekedtem, arról mélyen hallgatva, magamban szomorkodtam remek kis játékszerem elpusztulása miatt.

A dereglyébe való visszahurczolkodás szombaton délután - a vásár befejezése után történt. Az üres kosarak egymásba rakva most már kevés helyet foglaltak, úgy hogy Fekete uram vállalhatott fuvart Komá- 137 -