Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XIII. Hogyan lettem diák?

helyett hogy iskolába küldene, az istállóba kötne be, a jászol elé, oda való vagy te a marhák közé, mert ott sincs nálad nagyobb barom.

Különösen haragudott a Király püspök-dijasokra, igaz hogy valamennyi gyenge tanuló volt."4 Ezek közül egyszer jó kedvében az egyikhez ilyen nyájas szavakat intézett:- Te stipendiatus szamár, te czimeres marha! Más megdolgozik azért, hogy pénzt kapjon, te meg a butaságodból pénzelsz. Látom már, hogy hiába beszélek neked, annyi, mintha a süket fajdnak beszélnék, mert te oly rémségesen buta vagy, hogy a mondott szót nem érted meg. Éppen ezért elizentem már a Körösztör szíjgyártóhoz, hogy csináljon bőrből két nagy szamárfület, majd ezt akasztom a nyakadba, erről talán majd a rövid látó apád is megtudja, hogy te jászol elé való vagy.

Ilyen, és ehhez hasonló titulusokhoz hamar hozzá juthatott még az is, a ki hasonló kitüntetésre nem pályázott. A bezárások napi renden voltak, az ottmarasztást legsűrűbben alkalmazta a számtan-tanár: Kamiss Hugó, a ki a delinkvensnek a marasztaló verdiktet rendszerint igy adta tudtára:- Be lészesz zárva és pedig kulcsra.

Ismételt hanyagság, vagy az iskolai fegyelem megsértése esetében pálczaütések járták, melyeket Pataki János - az iskola pedellusa szolgáltatott ki az előirt adagban. Ez annyira megszokott dolog volt, hogy a fiuk minden szégyenkezés nélkül vetették magukat alá a végrehajtásnak. Ezt utóbb már föl se vették, hanem annál jobban respectálták a virgácsot, egy csomó nyírfa ve[s]sző volt ez, a mit először sós vízbe 114

114 Király József (1737-1825) esztergomi kanonok, majd pécsi püspök - a komáromi gimnázium egykori növendéke - 207 ezer váltóforint ösztöndíj-alapítványt tett a Komárom vármegyei nemes katolikus ifjak iskolai nevelésére. SZINNYEI 1899. VI. 222-223. 1849-ben a gimnázium Király püspök alapítványa 2751 pengőforintot veszített, mivel az ostromzár alatti város nem tudott arról, hogy a Kossuth-féle 1-2 forintos bankókat 1849. április végéig be kell váltani. SZÉNÁSSY 2009. 3.- 124 -