Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)

XII. Politikai és társadalmi viszonyok

szerint elhozta magával három lánykáját is, Kornéliát, Jankát és Tildát. A középső velem egy idős, és nagyon szép és ügyes leány volt. Ezek a kis lányok csinosan tudtak énekelni és verseket mondani. Édes anyám, a ki engem is produkáltatni akart, noszogatott, hogy én is mondjak verset. Én roppantul röstelkedtem és vonakodtam magamat produkálni, de hogy aztán rám estek, nem térhettem ki és mondtam a következő verseket nem egymásután, hanem harmadik vagy negyedik számnak:

A pálinka gonosz ital, ki azt issza: korán meghal.

Nyáron fonnyaszt, télen fagyaszt, okos ember nem issza azt.90

A másik versezet ez volt:

Oda van a fakó, tudod-e már fiami Rajtunk az Istennek sújtó ostora van.

Soha se szánja anyám, jól járt szegény öreg, legalább már apám nem dorongolja meg.

Az állatkinozót Isten úgy bünteti, hogy a vonó marhát kezéből elveszi.

Ilyen erkölcsnemesitő versikéket tanultunk mi akkoriban. Persze, hogy akkor még nem voltak anthológiák remek Íróktól, hogy a tanító kedvére válogathatott volna az irodalmi értékű dolgokból. Az irodalom terjesztésének akkor az volt a módja, hogy ha valami szép verset hallottunk valakitől, azt lemásoltuk, s adtuk tovább. Legkedveltebb és legismertebb dal volt Csokonainak a Reményhez czimü költeménye:91 Földiekkel játszó égi tünemény..., ezt még nagyanyám is megilletődéssel énekelte.

90 A butellafeliratokon olvasható változatban a szokásos befejezés: okos ember nem issza azt - csak míg él. Vö. BALÁZS 2008. 30. - A pálinka kultúrtörténetéről: MON- TANARI 1996. 147-148., BALÁZS 1998., 2004.

91 Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez c. költeményéről van szó (1803).- 102 -