Hudi József (szerk.): Kacz Lajos visszaemlékezései (Pápa, 2011)
XII. Politikai és társadalmi viszonyok
XII. Politikai és társadalmi viszonyok Gyermekkorom Magyarország legszomorubb korszakára, az úgy nevezett Bach-korszakra esik.86 Fentebb már érintettem, hogy az önkényuralon nem csak a közszabadságot kobozta el, hanem a személyes szabadságot is oly mértékben korlátozta, hogy a mellett mindenki börtönben érezte magát. A városból senki ki nem mozdulhatott a policzia engedélye nélkül, még ha a szomszéd községbe ment is, pasz- szust kellett váltani. Az utczai csoportosulás tilos volt, az utczán esti 9 órán túl tartózkodni nem volt szabad, sőt az is ki volt adva parancsolatba, hogy este 9 órakor mindenki tartozik lefeküdni. A kinek az ablakában este 9 órán túl gyertyavilágot láttak, oda a zsandár bezörgetett. Ha valaki névnapot, disznótort vagy lakodalmat akart tartani, ezt tartozott előre bejelenteni, és a 9 órán túl terjedő mulatozásra engedélyt kérni. A nyert engedélyben meg volt határozva az óra, a meddig a mulatság terjedhet. A kiszabott időben a zsandárok pontosan megjelentek, hogy a mulató társaságot eloszlassák. De a jó kedvű vendégek, a kik nem szivesen vetették végét a mulatságnak, kitalálták a módját, hogyan lehet a policzia felügyelete mellett tovább mulatni. Megmarasztották a zsandárokat is vendégnek, s mikor ezek a bő lakmározás mellett egy pár ezüst húszast is éreztek a markukban, szivesen szemet hunytak, ha a mulatság virradtig tartott is. A zsandár volt ennek a korszaknak a leggyülöltebb alakja. Mint a kopó, folyvást szimatolt. A kire az volt a gyanú, hogy nem gutgesinnt - az ellen nyomoztak, és sokszor nevetséges ürügyek alatt idézték. Az 50- es években a városnak iparos polgársága és a kereskedői osztály többnyire idegen ajkú volt, és ezek között sok volt a besúgó, a kik a beléjök- íoo 86 A megtorlás és önkényuralom korszakát Alexander Bach (1813-1893) osztrák belügyminiszterről (1850-1859) nevezték el.
