Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)
I. Forrásközlés. Nemesi falutörvények a Dunántúlról
87 Az utolsó tagfelvételre ezért került sor 1847-ben. A tagfelvétel nem volt rendszeres, valószínűleg a kihalt tagok helyét töltötték be. A jegyzőkönyv tanúsága szerint 1817-ben, 1822-ben, 1823-ban, 1827-ben, 1828-ban, 1830-ban, 1840-ben, 1842- ben, 1845-ben és 1847-ben vettek fel új tagokat. A felvettek száma változó volt: egyes években 4-6 főt, máskor ennek két-háromszorosát avatták fel. A legnagyobb arányú tagfelvételre 1817-ben került sor. Ekkor 31 taggal gyarapodott a társaság. A vadászkompánia a kaszinó szerepét is betöltötte, ezért nem alakult önálló kaszinó vagy olvasótársaság a reformkori Szentgálon. A.) A szentgáli vadásztársaság alapszabálya (1827) „Imé mi minden napon halni ruégyünk. Vadászni menvén, az Halálhoz közelebb mégyünk.” Ama régi vadász, Esuának szavai. 1. Móses, R. 25. W. 32. „Bujdosunk e világ tövises pusztájául!, De nyugszunk reménység erős vas-matskáján, Az Hajnal szarvasát nyomozva keressük, Szép kies helyt legel, el megyünk, meg lessük.” Lásd Liliomok völgyiében] 239-ik oldalion], képes példázat alatt lévő strófádul bán ]. ÉLŐBESZÉD Ditső emlékezetű Felséges Fejedelmünktől sok száz esztendők előtt régi ősi Eleink által nyert szabadsággal díszeskedve élvén, s ezen szabadságnál fogva a Felséges Fejedelemhez esztendőnként bészolgáltatni szokott erdei vadbeli ajándékunkat vadászattal végre hajtó társaságunk jelessen megnépesedvén, ne hogy a függetlenség erőt végyen, sőt a jó rendtartás még nagyobb lábra állíttasson, hogy minden jó dolgokban, elhunyt eleinknek nyomdokait követhessük, s még a késő maradék is látván ezen jó tzélnak,522 * 524 annak fojtatásának hasznos következéseit, maga mindenkori békességét óhajtván, áldás mondással tartsa fenn; és egyszersmind kövesse azon intézeteket; szükségesnek ítéltetvén, tettzett ezen Nfemes] Helység, és Vadász Kompánia érdemes elöljáróinak köz megegyezéssel a vele élés véget(t) a következendő Rend- vagy Törvény Szabásokat nehány punktumokba(n) fel tenni. 524 Exord[iolumj Minthogy minden dolognak feje, és fundamentoma az Isteni félelem, a jó rend tartás, a jámbor, józan élet, a kötelesség tellyesítése, és a törvény; ah(h)oz képest, hogy mind azon kötelességek megtartassanak, s a minden esztendőnként elől forduló királyi, vagy akármely közönséges állapotbéli vadászatban mindenek jó rend(d)el menjenek, a helytelen vadászatok megzaboláztassanak /azon okból, hogy senki is a nem tudással magát ne menthesse/ az arra rendeltetett bírák, és őrállók, mindenkor annak idejében vadászat előtt, vagy a mikor szükségesnek ítéltetik, ezen törvényül szolgáló rendszabásokat közönséges helyen fel olvasni, és ki hirdetni megrendeltetelt: Először: a királyi vadászatra, minden(ki) a ki azt szolgálattal akarja tellyesítteni, ha egésséges ifjú, vagy azt meggyőző ember, valamint ha mesterember 522 A szövegben: jó-tzélnak. A kötőjeles írásmód esetén a mai egybeírási vagy különírási szabályokat követtük. 5 3 következéseit = következményeit 524 Az oldal szélén olvasható rövidítés: exordiolum = rövid bevezetés
