Hudi József: A dunántúli nemesi községek statútumai a XVII–XIX. századból (Veszprém, 1999)
II. A vármegyék nemesi községekre vonatkozó szabályrendeletei
128 vagy annak egy része kívánná, a járásbéli sz[olga] bíró úr, vagy annak rendszerént való esküdtye által censuraltasson,662 és ha ezen censuralis ítélettel a község, va^y a számadó meg nem elégedne, a számadások az ítélettel együtt sedrialis revisio663 alá terjesztessenek, vigyázzanak pedig a községek, hogy az elölljárók különös felekezeteket ne tartsanak, és azokkal együtt a helység jövedelmeit haszontalan költségekre fordétsák, ezért a gyűlések alkalmatosságával tartattni szokott bor ivások, melyeknek külömben is rosszak a következései, tell(y)ességgel tiltattnak. A hadnagynak, és esküdtnek a midőn botsukét tesznek, conscribálnak,664 és osztál(y)os intézetekben foglalatoskodnak, személlenkint egész napra egy forint, a kisebb, két három óráig tartó hasonló munkáért pedig 30 xr diurnurti66S 666 rendeltetik. FORRÁS: SLIV. A.l . d. Vármegyei szabályrendeletek gyűjteménye (Statuta) 1831. IRODALOM: HUDI 1995d., SOOS 1941. Veszprém, 1846 A Veszprém megye községi rendszabásának részlete a községi elöljárók választásáról, az eskűmintáról Veszprém megye nyolcadrét alakban kinyomtatott, Rosos István főjegyző által kiadott, 52 oldal terjedelmű, ezen felül tárgymutatóval is ellátott községi rendtartása az 1814. és 1826. évi rendtartásokra épült. A meglévő szabályokat az időközben megjelent törvények, kormányrendeletek és vármegyei szabályrendeletek figyelembe vételével egészítették ki. A 28 cikkelyből álló törvénykönyvet a falvaknak, városoknak és céheknek küldték meg azzal, hogy „ezen rendeléseket minden esztendőben egyszer fölolvastassák s kihirdessék, és a lakosokat ezeknek megtartására foganatoson serkentsék." I. Kendszabás. Minthogy minden jó rendtartásnak talpköve a vallásosság, a józan s jámbor élet, és a törvények, s ezekből következő rendeletek eránti engedelmesség: azért is szükséges, hogy minden nemes helységek, bírónak,667 pénzkezelőnek, jegyzőnek, tanácsnak vagyis elöljáróknak, esküiteknek, kisbíráknak, mindenkor istenfélő, józan, jámbor, és a mennyire lehet, tehetős embereket válasszanak a bevett szokásaik szerént; szám szerént pedig bírónak válasszanak esztendőnként egyet, tanácsnak, a helység népességéhez képest hatot, vagy tizenkettőt, vagy többet, esküttet pedig, vagy kisbírót egyet, vagy a helység nagyságához képest többet, pénzkezelőnek egyet, jegyzőt is egyet; de az elöljárókat s jegyzőt esztendőnként változtatni nem szükséges, hanem ha azoknak vagy tehetetlen s erőtelen állapotjok, vagy helytelen magukviseletük, vagy pedig haláluk miatt azokban változás történnék: helyettük más hasonló tisztes személyek választassanak a birtokosok által. — E végre esztendőnként Szent György napkor668 egy különös közönséges gyűlés669 tartassák, felülvizsgáltasson, ellenőriztessen 663 vármegyei törvényszéki felülvizsgálat 664 . összeírnak 665 napidíj 666 Az idézet a XXVIII. Cikkelyből származik. 667 Az eredetiben: bírónak; mi itt és az ehhez hasonló esetekben hosszú í-t használunk. (A kiadványban csak rövid í-ket olvashatunk.) 608 A szabályrendeletben Rosos főjegyző a szentek ünnepnapjainak jelölésekor a „szent” jelzőt minden esetben kis kezdőbetűvel írta. 669 ti. közgyűlés
