Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)

nyitott koporsóban vittek teherautón a temetőbe. Erről fogalmazást is írat­tam a gyerekekkel „Katonát temettek” címmel. Az első tanítási évemben Kiss Árpád igazgató úr volt az iskola vezetője. Ő órát soha nem látogatott, mégis mindent tudott az iskolában történtek­ről. Alkalminak látszó beszélgetéseken keresztül rendkívül erőteljesen tud­ta irányítani a testület munkáját. Ilyenkor szinte áradt belőle a sok kitűnő pedagógiai tapasztalat. A háború utáni első tanévben a város különböző pontjain működő Állami Tanítóképző Intézetnek csodálatos énektanára volt Kalmár Márton szemé­lyében, aki a későbbi évtizedekben országos nevű karnagy, majd a Zeneaka­démia tanszékvezető tanára lett. 1946 tavaszán énektanárokból ragyogó ka­marakórust hívott életre, amely fellépéseivel hatalmas sikereket aratott. Ugyanakkor ÉNEKLŐ IFJÚSÁG néven az iskolai kórusok részvételével hangversenyt szervezett. A szereplésből egyetlen iskola sem vonta ki magát. Az elemi iskola harmadik-negyedik osztályosai kétszólamú népdalokkal, a középiskolák és a polgári iskolák színvonalas kórusművekkel készültek. Nálunk én lettem a kórusvezető. Bárdos kétszólamú műveiből adtunk elő négy feldolgozást. A felkészülést élveztem én is, és élvezték a gyerekek is. Napjában többször is gyakoroltunk, hol a tanteremben, hol az udvaron. Iskolánk emeletén a dunántúli református püspök lakása, irodája és a püspökség vendégszobái voltak. Dolgunk egymással évszámra nem akadt, legfeljebb annyi, hogy újévkor a tanítói kar felment a püspök urat köszön­teni. Egyik alkalommal az épület derékszögében gyakoroltunk, ahol a falak remekül visszaverték a hangot, így meg lehetett állapítani az esetleges hi­bákat. Végigénekeltük az egész programot. Minden kitűnően sikerült. „Nagyszerű volt, derék gyerekek vagytok” - mondtam lelkesen az utolsó szám után. „Derék gyerekek vagytok, de derék ember ám a tanítótok is” - hangzott ekkor az emeleti erkélyről. Felnézve láttuk, hogy Győri Elemér püspök úr mosolyog le ránk, aki titkárával végighallgatta a próbát. A 440 főt befogadó Jókai Mozgóban kitűnően sikerült a szereplés, meg is kellett ismételni. A két előadás sem volt elegendő, ezért a református templom előtti téren sor került egy szabadtéri hangversenyre, ezen ezernél is többen vettek részt. Remek befejezése volt ez a tanévnek Pápán. Félúton az elemi iskola és az általános iskola között Az 1946/47-es tanév előtt az egyházközséget irányító presbitériumban hatalmas viták zajlottak le. Ez érthető is volt, hiszen meg kellett kezdeni a-98-

Next

/
Thumbnails
Contents