Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)

szüntetett farkasgyepűi erdei iskolában tanított. Megvallom, nem örültem. Úgy tapasztaltam, a nagy létszámú tanulócsoportoknak van igazán nevelő erejük. Később megvigasztalódtam, mert megszabadultam az önálló foglalkozások terhétől, nyűgétől. S az új kolléganő, aki először vetélytársat látott bennem, később kitűnő munkatárssá vált.

A református iskolában fontos feladat volt az egyházi énekek megtanítása, így a reggeli könyörgésről visszatérve az iskolába még egy darabig gyakoroltuk az egyházi énekeket. Évente húsz új zsoltárt vagy dicséretet kellett megtaníttanunk. Ez azt jelentette, hogy tízéves korában, a negyedik osztály elvégzése után minden református gyerek nyolcvan egyházi éneket tudott. Hagyomány volt gyakoroltatni azt is, hogy a zsoltár vagy dicséret számának említésekor idézzék azonnal annak kezdő sorait. Ment is ez szépen. Az új kartársnő tabló formájában elkészítette osztályonként a megtanulandó énekek táblázatát az általam összeállított kimutatás alapján. Ez ott függött a tanterem falán.

A továbbiakban a beszéd- és értelemgyakorlat anyagából is készítettünk tablót a nagytehetségű Gergely Ferenc gyakorló iskolai tanító nyomtatásban megjelent rajzos vázlatai alapján. Ez kitűnő vezérfonalat jelentett a beszélgetésekhez a harmadik és a negyedik osztályban. Sülé Rózsa rajzolta az ábrákat, én pedig tussal kihúztam őket. Később, ugyancsak Gergely Ferenc könyve alapján bibliai sorozatot is készítettünk. Itt már a tájat, a ruhákat színeztük is. A tablóra alul és felül lécet erősítettünk, majd ezek sorban a csupasz falakra kerültek, hangulatossá téve az osztálytermeket.

1946 tavaszán ismét gyarapodott a testület létszáma. Németh Mihályné Takács Lídia állami tanítónőt osztották be hozzánk. így az első és a második osztály is különvált. Német Mihályné megkapta a második osztályt, Lampért Sándorné az első osztályt tartotta meg. így hat tanerős lett az eredetileg négy tanerős református iskola. A négy tanterem is kevésnek bizonyult. Két tanulócsoportnak délutáni tanításra kellett berendezkednie.

A csengetést ebben az iskolában nem ismerték. Mikor valamelyik osztály az udvaron zajongani kezdett, akkor a többiek is sietve befejezték az órát, s kiengedték a gyerekeket. Nevelői szoba, igazgatói iroda nem volt, ennek a hiányát soha nem éreztük. A tanítók a gyermekekre figyelve a szünetekben az udvaron beszélgettek. A szünet végét Mészáros Lajos tanító úr sípszava jelentette. Ilyenkor a gyermekek sorakoztak, majd a tanítók vezetésével bevonultak a termekbe.

1946 májusában új kolléga érkezett, Benesch János. Ezt a tekintélyes külsejű, komor, idősebb urat a csehszlovák hatóságok utasították ki a Fel-96-