Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
HUSZÁR János: Három tanév egy emlékezés tükrében (Pályakezdésem a nagy háború után)
Három tanév egy emlékezés tükrében Pályakezdésem a nagy háború után HUSZÁR JÁNOS Szerény művemet, mely voltaképpen a Pápai Református Elemi Népiskola utolsó három évének történetét is tartalmazza, őszinte tisztelettel ajánlom Nádasdy Lajos nagytiszteletű úrnak, aki diák koromban a helytörténeti kutatás rögös útján elindított. Ezeriglencszáznegyvenöt július 17-én vettem át a tanítói oklevelet Pápán, az Állami Tanítóképző Intézetben, amely ekkor átmenetileg az egykori polgármester, Hamuth János kertvárosi családi házában kapott szállást, miután ő a szovjet csapatok elől nyugatra menekült. Az iskola parkkal és kerttel övezett szép, nagy épületében ekkor szovjet katonák tanyáztak, a többi nagy oktatási intézményben pedig hadikórházak voltak elhelyezve. Akkor tűnődve néztem a szép, díszes kezdőbetűkkel készült okiratot, amelyen a képesítő tárgyak mellett mindenütt jeles érdemjegy állt. Soha nem akartam tanító lenni, megalázónak tartottam ezt a pályát. Én 1940-ben az Állami Tanítóképző Intézetben líceumi osztályba iratkoztam, ez tulajdonképpen latinmentes gimnázium volt, s innen akartam érettségi után a Ludovika Akadémiára felvételizni, hogy mint hivatásos katonatiszt éljem le életemet. A sors azonban másként akarta. Az ország területi gyarapodása következtében 1940 után tanítóhiány lépett fel, így az illetékesek feladták a kétéves főiskolai tanítóképzés tervét, s maradtak az ötéves középiskolai képzésnél. A líceumi osztályokat tanítóképzős tanulócsoporttá alakították. így jutottam én érettségi helyett egy évvel később tanítói oklevélhez. Katonai főiskola 1945-ben nem létezett, ezért augusztusban körülnéztem a romos Budapesten a továbbtanulás lehetőségeit kutatva az egyetemeken. Kiderült, hogy minden felsőoktatási intézmény szívesen lát hallgatói között. Apám, aki iparosember volt, közben váratlanul megbetegedett, tüdőasztma hatalmasodott el rajta. Bátyám a München melletti Landshutban sínylődött ekkor hadikórházban, így nekem itthon kellett maradnom. Köz-93-
