Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
HUDI József: A pápai kaszinók 1848-49-ben
A pápai reformkori egyesületek is az egyenjogúságon és az önkéntességen alapultak. A tagfelvételnél sem a társadalmi, sem a vallási, sem a rendi hovatartozást nem vették figyelembe. A Pápai Kaszinó ezt annyira komolyan vette, hogy évkönyveiben - megnehezítve a történész dolgát - csak a tagok családi nevét és keresztnevét nevét tüntette fel. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk, miként alakult az egyesületi élet Pápán a polgári átalakulás és nemzeti szabadságharc alatt. Lehetőségeinket behatárolja, hogy ebből az időből csupán az úri kaszinó iratai maradtak fenn, azok sem teljes egészében. Egy részét a Pápai Református Gyűjtemények könyvtára és a könyvtár kézirattára, másik részét a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára őrzi. Tiszta képet az iratanyag rendezése után fogunk nyerni az egyesület működéséről. A Pápai Kaszinó 1848-ban A Pápai Kaszinó fennmaradt hivatalos iratai hallgatnak arról, hogy 1848 tavaszán gyökeresen megváltozott az ország és Pápa város élete. Holott a feljegyzéseket készítő kaszinói jegyzők jól tudták, hogy az 1848. április 11-én szentesített törvények megszüntették a feudális kiváltságokat és megteremtették a polgári átalakulás jogi feltételeit az Erdéllyel egyesült Magyarországon. A közepes városnak tekintett, mintegy 12-13 ezer lakosú Pápa szabadalmas mezővárosban létrejött az egységes városigazgatás: megszűnt a nemesi község, a zsidó község igazgatási különállása, ezentúl minden lakos a városi tanács joghatósága alá tartozott. Eltörölték a földesúri bíráskodást (úriszéket) és a közigazgatástól elválasztották a bíráskodást. 12 * * 12 A Homiletikai Társulat működésének irodalmi emléke: Egyházi beszédek a’ Homiletikai Társulat’ köréből. Pápa, 1848. A mű előszavában a teológushallgatók irodalmi önképzőköre a következőképpen fogalmazta meg törekvéseit: „Czélunk az egyesülésben, hogy a’ gyakorlati lelkészeire szükséges képességeket még az iskola’ falain belől a’ lehetőleg sajátunkká tegyük Gyűléseinkben tehát barátságos eszme-csere között ítéletet mondunk önnön műveink fölött, mik a’ gyakorlati lelkészet’ minden ágaira kiteijednek; értekezünk á nevelést illető tárgyakról ’s egyéb korszerű egyházi kérdésekről; tagtársaink’ szószéki előadásaikat észrevételekkel kiséljük.” Az egyesület aktívabb tagjai voltak 1847/48-ban: Dömjén Ferenc, Gózon Eduárd Pál, Kiss Gábor, Molnár Sámuel, Soos Károly, akik főként németből fordított prédikációkat alkalmaztak a magyar viszonyokhoz.-78-