Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

ERDÉLYI Gyula: Madárszárnyakon száll az emlékezet Bakonyaljától Kemenesaljáig

melynek lapjain Nádasdy Lajos aláírásával időközönként idevonatkozó cikkek is megjelentek. Ízelítőül idézek belőlük egy csokorra valót:

„Télen a verebek hallgatnak, ám ha csiripelni kezdenek, vége a télnek. Népi hagyomány az is, hogy ha kora tavasszal hazaérkező mezei pacsirta énekelni kezd imigyen: dicső, dicső, dicső / kikelet-kikelet / kivirít-kivirít / a virág mind / akkor valóban itt a tavasz. Oda kell figyelni arra is: ha a nyúl vastag bundát növeszt, a tél hamar gyökeret ereszt! Ha Márton fehér lovon érkezik, kemény tél lesz! Volt bíztató jövendölés a lányos házaknak is, és pedig: ha karácsony napjára kivirágzik az eladó lányok által levágott gyümölcsfaág, farsangkor lakodalom lesz a házban. Aztán: ha korán hazaérkező bíbicek élénken nyüzsögnek, s hangosan siránkoznak, akkor meleg és száraz idő várható.”

Lám, öreg barátom mily avatott kézzel merített a népi bölcsességek mély kútjából, hogy aztán átadhassa annak tartalmát testvériesen elosztva.

Az emlékezetemben asztagként összerakott képek nem akarnak elfogyni. Ahogy a sorok váltják egymást, újra és újra előbukkan egy másik Bakonyaljáról is, Kemenesaljáról is. Száll az emlékezet madárszárnyakon, és reményeim szerint száll még nagyon sokáig.

Hogy igaza legyen Hermann Ottónak: „Meg kell ismerkednünk a madárral jelentése és cselekvése szerint, meg úgy is, amint a magyar nép értelmében él.”-50-