Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal
szaknaplókban azok mellett a tételek mellett, amelyeket megtaláltál. Ami azt jelenti, hogy megnéztél minden egyes katalógus-cédulát, s ellenőrizted, hogy megvan-e a könyv. Hiszen miután a könyvtár szétszóródott a háborúban, nem minden kerülhetett vissza a helyére. De voltaképpen hogyan is végezted ezt a reviziót? — Az első rész a munkanaplómban megvan, amit nektek adtam. Ott pontosan megvan, mit végeztem. Én akkor minden nap beírtam, még azt is láthatod, hogy a túlórám mennyi. Reggel nyolckor bementem és este hatkor jöttem haza. Mindig lehordtám a könyveket a kocsira, rendeztem, aztán elővettem a szaknaplókat. S aztán újra visszahordtam. Jó kis torna volt. — Hány évig tartott? — 1970-71-72-ben, de akkor még csak nagyjából rendeztem át az egészet. Hanem mikor 1981-ben visszakerültünk, Zsolt meg én. Kovách Attila behívatott bennünket, hogy visszamennénk-e, mikor Miklós Dezső már betegeskedett. Zsolt lett ugye az igazgató s azután kezdtem el újra a revíziót, de már akkor úgy, hogy a jórészt rendbe tett anyagban könnyebben dolgoztam. Eljutottam a végéig, csak azt a részt nem tudtam már megcsinálni... — Ott, a hátsó raktárban... — Pedig abban is sok olyan anyag volt, ami ebből oda került. Te, Lacim, megkerült, ott volt a szekrény tetején egy öreg graduál... Egy ilyen nagy graduál, amelyikben szögletes hangjegyek vannak. Ott volt a szekrény tetején hosszú ideig, amikor én még ott voltam. S amikor újra visszakerültem 81-ben, nem láttam. Visszakerült az? Egyetlen példány, amelyik országosan is nyilván van tartva. Ez mindig izgatott, légy szíves nézd meg, megkerült-e? — Melyik szekrényről van szó, Lajos bácsi? — A régi feldolgozóban. Ott volt egy szekrény, és annak a tetején volt. Nagyon jól emlékszem rá, hogy amikor egy iskola, egy ilyen zeneiskolai kirándulócsoport volt ott, két tanár jött velük, és kérték, hogy mutassam meg. Megmutattam nekik, s kérdeztem, hogy le tudnátok ezt énekelni? És akkor visszaraktam, és utána, amikor 81-ben visszakerültem, már nem találtam sehol sem. Hogy aztán hova lett, visszakerült-e a nagy alakú dolgok közé, nem tudom, fogalmam nincs róla. Meg egy ideig aggódtam a Széchenyi beírású könyv miatt is, amelyet ajánlott az iskolának. Az egy darabig megint csak lappangott.-29-
