Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
VLADÁR Gábor: A Szentírás reformátori értelmezéséről
zatot mutatott be a bűnért, tehát a bűn nem töröltetik el a főpap áldozatbemutatásával, hiszen évente megismételte azt.35 Az ilyen érvelések nem allegóriák, mert nem vetjük el a grammatikai értelmet, mint valami más szövegtartalom (rés) árnyékát vagy alakját, hanem egyenlőképpen meg kell tartanunk az antecedens és a consequens jelentéséf36 és így az érveléssel - mintegy fokról fokra - eljutunk a korábbitól a későbbihez. Itt ugyanis nem a hasonlót vetjük egybe a hasonlóval, hanem az érveket az okokból, a hatásokból, a definíciókból, az ellentétekből és más dialektikai locusokból vezetjük le. Természetesen ügyelnünk kell arra, nehogy rossz logikai következtetéssel a Szentíráshoz kapcsolódjék valami, sem ne kössünk olyan elemeket hozzá, amelyek anakoluthikusak, és nem függenek szükségszerűen össze. Mert a zsidók és a heretikusok sok istentelen nézetet alkotnak azzal, hogy a nem szükségszerűen összefüggő kijelentéseket helytelen logikai következtetéssel összeragasztgatják. Amint Irenaeus mondja: az eretnekek homokból fonnak kötelet, mivel érvelésükben nem összefüggő elemeket kapcsolnak egybe.37 Továbbá: az allegóriának inkább van helye az események értelmezésekor, az érvelés módszerét viszont a kijelentések magyarázatakor, a prófétai iratokban és az ígéretek esetében kell alkalmazni. Az érvelés természetesen az események esetében is lényeges, amikor példának okáért az eseményt valamilyen irodalmi alakzattal fejezzük ki, mint pl.: Dánielt az oroszlánok elé vetették Isten Igéje miatt.38 így kell nekünk is Isten Igéjéért az ellenség legádázabb gyűlöletét elszenvednünk. Itt egy bizonyos similitudo (hasonlóság) mutatkozik, az evangélium ellenségeinek dühe van egybevetve az oroszlánok vadságával. Az érvelésnek ezt a 35 Vö. Zsid 7,25kk 36 Az itt használt, megfontoláson alapuló érvelést a retorikák enthüméma-nak nevezik. A Melanchthon által idézett példák is tulajdonképpen enthüméma-k, amelyek érvényessége logikai következtetéseken alapszik, és nem egyszerű hasonlóságon, mint az allegória esetében. Az enthüméma a szillogizmus rövidített, a hétköznapok világában használt formája, amelynek két premisszájából a nagyobbik, mint magától értődő locus communis, gyakran elmarad. A megmaradó premissza az „antecedens” (= előzmény), a záró végkövetkeztetés pedig a „consequens” (= következmény). A retorikák klasszikus példája: Milo megölte Clodius-t önvédelemből (ez az antecedens), tehát nem lehet őt megbüntetni (ez a consequens). A kimaradt premissza ez lehet: az önvédelemből elkövetett emberölés nem büntethető. A formációra nézve ld. az ókori retorikát tárgyaló kézikönyveket, H. LAUSBERG: Handbuch der literarischen Rhetorik. München, i960; L. ABRUSOW; Colores Rhetorici. Göttingen, 1963.; Magyarul SCHMIDT M.: Logika. Bp. 1911. Tudományos zsebkönyvtár, 80. sz., 44kk. 37 Vö. IRENAEUS: Adversus haereseos, 1,8,1. PL 7. kötet. 3® Vö. Dán 6 — 281 —
