Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal

cikkem Petőfivel kapcsolatban, amelyik abban a kötetben is benne van, amelyik nagy port vert fel, állítólag Fekete Sándor gyomorgörcsöt kapott, mert a vaskalaposok nem akarták elhinni, hogy vannak új dolgok is. Annak idején, amikor megírtam, hogy nem Horváth Lenkét tanította... akkor elképedtek. S azután, amikor a Kiss Jóska összeállította a többkötetes kritikai kiadást, egy nyikkot sem szólt, hogy a Nádasdy Lajos 1972-ben már megírta azokat a dolgokat, amiket ő is írt.

— Lajos bácsi, egy kicsit előreszaladtunk. Arra azért kíváncsi lennék, hogy miért kerültél a Gyűjteményekbe, különösen, ha arra gondolok, hogy a nemesvámosi gyülekezet egy nagy, erős gyülekezet még ma is. Mi vett rá téged arra, hogy a Gyűjteményeket válaszd?

— Amikor én odakerültem, nem volt ám virágzó gyülekezet... Akkor alig voltak hittanra jelentkezők is. Szegény elődöm, hogy úgy mondjam, eléggé rusztikus természetű egyéniség volt. Úgy készültem, ahogyan mondtam, a lózung alapján prédikáltam. De mindig volt mellette valamilyen idézet, és ehhez hasonló dolog, vers vagy más. S nagyon szerették hallgatni az atyafiak, s a gyülekezet nagyon szépen szaporodott. Úgy hogy a gyerekek is mind be voltak íratva hittanra, és eléggé fegyelmeztem a társaságot.

— Ennek még ma is híre van. Molnár Csabától, a mostani lelkésztől hallottam, hogy mennyire határozott, fegyelmező lelkipásztor voltál.

— így van. Kérlek szépen, ott nem lehetett dumapartit csinálni. És a presbitereknek is azt mondtam, nézzék atyámfiai, maguk a gyülekezet atyjai, hogy úgy mondjam, presbiter atyák, én is mindig annak tartom önöket. Önök megkívánják tőlem, hogy a kötelességemet teljesítsem mindenféle tekintetben, és elvárják tőlem azt, hogy a gyülekezetei építsem. Én viszont hadd várjam el önöktől azt, hogy önök is teljesítsék a kötelességüket, és példamutató templomba járók legyenek. És kérlek szépen 24 presbiterem minden vasárnap ott volt a templomban. Mindig. A gondnokkal együtt. Akkor körbe ment a gondnokság, csak egy évig volt egy ember gondnok, és ő választotta ki a dékánokat, két dékán volt. Én aztán nem válogattam, ha jött egy szegényebb, gazdagabb, ahogyan jött évről évre, és odavaló volt, és templomjáró volt, akkor az lehetett presbiter és gondnok, egyébként nem. Volt olyan ember, akit nem választottak be, nem javasoltam. S aztán nekem támadt először, hogy hát megvette már a gondnoki kalapot... Mondom, nézze, csak használja nyugodtan a gondnoki kalapot, de nem lesz gondnok Nemesvámoson. Nem jár templomba, tehát ilyen ember nem lehet az egyházközség gondnoka. El volt intézve.-24-