Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

SZABÓ Géza: Edvi Illés Pál emléke Vanyolán

Edvi Illés Pál emléke Vanyolán

(1823-1831)

SZABÓ GÉZA

Kevés falu büszkélkedhet akadémiai taggal. Vanyola kettőt is adott, az országnak, tudománynak. Az, „oskola-felvirágoztató” Vajda Pétert és tankönyvíró „oskola-ügyelő” Edvi Illés Pált. Az előbbi itt született, az utóbbi, pedig fiatal éveit töltötte a Bakony alatti községben. Mindkettőjüket számon tartja az 1000 éves magyar iskolatörténet.

Vajda Pétert Vanyolán az egész falu magáénak tudja-vallja. Edvi Illés Pálnak viszont egy szűkebb közösség: az evangélikus gyülekezet őrzi-ápolja, emlékét. Pedig ő is érdemes arra, hogy a nagy nyilvánosság is ismerje áldásos tevékenységét. A róla szóló írásommal ezt kívánom elősegíteni. Megpróbálom ezért az egymásra fordult évekből kibontani, felmutatni a tudós prédikátor feledésbe merült arcát és a Vanyolán máig is élő emlékét. Vajda Péter születése 200. évfordulója erre nem csak alkalmat kínál, hanem késztetést is ad.

A kor, amelyben élt

Reményt keltő fordulatokkal és drámai eseményekkel egyaránt telített volt a kor, amelyet sorsául adott a teremtő. Akkor született, amikor Európa kelepcében nyögő országai vigyázó szemüket Párizsra vetették. Fiatalon élte meg a szülőfaluját is elérő, személyes sorsába is beleszóló napóleoni háborúkat. Tanúja és tevékeny résztvevője volt, a reformkor és szabadságharc küzdelmeinek. Sokoldalúságát, jelzi, hogy egy személyben volt lelkész-esperes, egyházmegyei levéltáros, iskolai felügyelő, tankönyvíró, törvényszéki tanácsos, táblabíró, irodalmár és tudós akadémiai tag.

Életrajzának nagy fejezetei spirálisan emelkedő, nagy ívű életpályát mutatnak. Születését 1793. június 29-én jegyezték be a Győr megyei Réti Evangélikus Gyülekezetének anyakönyvébe. Édesapja a réti és kapi - ma Tárnokréti és Rábcakapi - gyülekezetek lelkipásztora volt.

— 241 —