Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

SEBŐ József: A magyar Novalis: Ányos Pál

Ányos is e jegyben alkotott.

„Ott, hol egy dombocska feljebb emelkedik,

Melly díszességében szinte kevélkedik,

Két eleven forrás csergedez tövében,

Kastalust képeznéd folynia képében.

Oldalát a gazdag gyümölcsfák szépittik,

Hellyel veteményes kertek ékesíttik,

Sárgult kalászokkal kérkedik környéke,

Mellyet öntözgetett polgár verejtéke.

Látom az aratók miképpen izzadnak,

Bőkezű Ceresnek ezer halált adnak.

Tojongó sokaság bírja a mezőket,

Melly édes örömmel tölti a nézőket.

Emez köszörüli életlen sarlóját,

Amaz vízért küldi üres vateléját.

Némellyek a gusnak fonásán dolgoznak,

A kévék kötésén többen fáradoznak,

Ezek kalangyába a kévéket zárják,

Azok büszkén épült osztagokat rakják.

Amott egy szekerét örömmel tetézi,

Itt egy járma felé ökreit intézi,

S így szántóföldgyéről készítvén zsákmánnyát,

Danulva kíséri csüribe vagyonnát.

Ezer még e tájék böcsös vidámsága,

Ezer a bakonyi élet boldogsága.

Én a többit itten elő nem számlálom,

Elég, hogy kívánnám, ott lenne halálom!”8

A mitológiai apparátus itt is visszafogott, inkább csak a vidék üdeségét, báját hivatott illusztrálni. Mindössze két mitológiai elemet találunk itt (Ceres a földművelés istennője, Kasztilisz Delphoi környéki forrás).

Ányos szerencsésen elkerülte a pásztorlánykákkal, nimfákkal agyonzsúfolt „művi táj” csapdáját.

E mitológizált bakonyi táj Ányos rokokó remeklése is szép példa. Nézzük csak egyik idilli képét:

8 Ányos Pál-összeállítás. Vár Ucca Tizenhét, 1994/2. sz. 179.-239-