Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
S. LACKOVITS Emőke: Az úrvacsora Kalotaszentkirályon
1960-as, 70-es évekig szőrkendő (virágmintás színes kasmírkendő) vagy valamilyen viseleti kiegészítő volt a lányoknak, a legényeknek pedig pénz. Az 1990-es években már gyűrűt, láncot adtak a lányoknak, pénzt pedig a fiúknak. Ebéd előtt az asztalnál ünnepélyes szertartással kezdődött az ünnepi étkezés, amikor a keresztapa hálát adott Istennek azért, hogy keresztgyermeke megtartotta azt, amit nevében a kereszteléskor ők megfogadtak. Ebből a ma már egyedülállónak mondható mozzanatból világosan kitetszik, hogy a közösség a keresztszülői hivatást eredeti értelmében fogja fel és komolyan veszi, a benne foglalt kötelességvállalás nem maradt meg a kimondott, ünnepélyes szavak szintjén. Az úrvacsora szertartásának kialakulása Történelmi előzmények, jellemzők A református közösségekben az úrvacsorás istentisztelet a legünnepélyesebb alkalom. Ravasz László szerint az úrvacsora a Jézus Krisztussal való misztikus életközösséget jelenti, ugyanakkor Krisztusban a többi hívővel való egységet is, amely maga a szeretetközösség. A magyar református zsinatok 1545-től rendszeresen foglalkoztak az úrvacsorával, annak lényegével, jelentésével, kiszolgáltatásának módjával, szertartásával, valamint a szertartást rögzítő ágendákkal. Igyekeztek a katolikus és az evangélikus szertartási elemeket kiiktatni. Hangsúlyozták, hogy az úrvacsora erősíti a hitet, int a hálaadásra, a szeretetre, vígasztal és különbséget tesz hívők és hitetlenek között. Hangsúlyozták, hogy a sakramentom ereje a hit és a Szentlélek által van. Rendelkeztek a két szín alatti és a betegeknek kiszolgáltatható úrvacsoráról, megtiltva az úrvacsora jegyeinek mágikus cselekedetekben való felhasználását. 1545-1547 között 33 zsinatot tartottak, amelyeken 18 alkalommal foglalkoztak az úrvacsorával, valamint kiszolgáltatásának liturgiájával. 1767-ig azonban ahány gyülekezet, annyiféle ágendát használt. Huszonegyféle ágenda volt forgalomban. A17. századot Erdélyben is, a magyar nyelvterület más közösségeihez hasonlóan, az egyszerűsítésre való törekvés jellemezte, hangsúlyozva a rövid, egyszerű, evangéliumi szellemű szertartást. 1559-ben még Huszár Gál ágendája szerint történt az úrvacsora kiszolgáltatása, amelyet azután hosszú időre a Heltai-féle ágenda szorított ki. Az egyszerűsítés, amit nem sikerült elérni, állt továbbra is a középpontban, ezt hangsúlyozták 1694- ben a Marosvásárhelyi Zsinaton, az esperesek feladatául adva, hogy mindenhol ágenda szerint történjen a szertartás. 1644-ben a Nagyenyedi Zsi— 222 —
