Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
PÁPAI SZABÓ György: „Az értől az óceánig...” Dr. Ravasz László emlékezete
A nyolcvanas évek közepe táján hoztuk létre Németh Gézával a Református Megújulási Mozgalmat, s én a REMM Rehabilitációs Bizottságának vezetőjeként tagja voltam a rendszerváltás előtt, ill. idején elkezdődött zsinati rehabilitációs munkának. Akkor még a REMM valóban református megújulási mozgalom volt, Ravasz László mozgalmának örökében. Mi, akik komolyan hittünk a politikai és egyházpolitikai rendszerváltásban, tudtuk: legelsőként Ravasz Lászlót, Pap Bélát, Gulyás Lajost és társaikat kell rehabilitálni. Az általunk összeállított mintegy százfős listát terjesztettük a Zsinati Rehabilitációs Bizottság elé, s a Zsinat ez alapján rehabilitálta a mártíromságot, üldözést, börtönt szenvedett lelkipásztorokat, presbitereket, egyháztagokat. így Ravasz Lászlót is... Mindez 1989-ben - még az általános egyházi tisztújítás előtt - történt, s a kommunista diktatúrában hitükért szenvedőket a Zsinat valamivel később ünnepélyesen rehabilitálta, hozzátartozóikat megkövette. Nem igaz tehát, hogy ez ügyben egyházunk nem tett semmit. S aztán a számos kiváló kiadványban az egyháztörténet szintjén is megtörtént Ravasz László rehabilitációja. (Bárczay Gyula könyvei, a Ravasz-emlékkönyv, Emlékezéseim-nek kiadása, kiadatlan munkáinak megjelenése jeles tanítványa, az azóta elhunyt Szénási Sándor jóvoltából, a Pap László-emlékkönyv számtalan vonatkozása, Ladányi Sándor írásai, az elkészült rádiós és televíziós megemlékezések stb. stb.) S ne felejtsük el, hogy 1993-ban a Dunamelléki Református Egyházkerület (dr. Hegedűs Lóránttól való együttes elhatározásunk alapján) Gyökössy Endre támogatásával újra indítja, jelképesen a második számmal, Ravasz László lapját, a Reformációt. Az egykori első szám Ravasz főszerkesztőségével, Gyökössy Endre szerkesztésében 1956. november 4- 10-i dátummal jelent meg. Kicsiny lapocska volt ez, hisz ez egy kétoldalas, apró betűs kis nyomtatvány volt. Jelentősége mégis óriási volt. A magyar reformátusság vállalta hitvalló hőseinek örökségét. A második számnak készen volt már a lapterve, de az ismert okok miatt nem jelenhetett meg. Ezt a laptervet Szamosközi István püspök őrizte sokáig, s Gyökössy Endre közvetítésére tőle kaptuk meg a kilencvenes évek közepe táján. Számunkra, s nem utolsósorban az akkori szerkesztők és munkatársaik számára (Ravasz László, Gyökössy Endre, Joó Sándor és Hegedűs Lóránt, Molnár Miklós és társaik) a szólás, a hitvallás bátorságát jelenti mindörökre ez a megjelent két oldal. A kommunista hatalom szemében viszont ez a törékeny kis lap súlyos szálka, megbocsáthatatlan bűn volt. Ezért, akik írtak bele, sorsuk felől valamennyien komolyan bizonytalanságban voltak... Erről Gyökössy Endre egykori felelős szerkesztő vall az újrainduló lap első, — 218 —
