Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
PÁPAI SZABÓ György: „Az értől az óceánig...” Dr. Ravasz László emlékezete
ban rengeteget tett, amit ott és akkor megtehetett. Az évről évre, jobbára egy személy kútfőjéből felbukkanó egyoldalú sarkítások, történelmietlen csúsztatások Ravasszal szemben nem új keletűek. Ezek az írások Kádár Imre hírhedt bérmunkájának (Egyház az idők viharában) rágalmait és vádjait elevenítik fel. Ez akkor is így van, még ha Ravasz maga is úgy érezte, hogy a sok még nem minden, s ő talán nem tett meg mindent. Persze ez is viszonylagos, hisz más megítélése lehet ennek az egyéni lelkiismeret, és más a történelmi események szintjén. Mindenesetre Ravasz az Emlékezéseim-ben is elismeri maga és a református egyház vezetőségének felelősségét a zsidókérdésben. „Ezt megvallottak, ezért megvezekeltünk, ezért kiengesztelődést kértünk igehirdetésben, püspöki pásztorlevelekben, az ökumené, a dunamelléki egyházkerület s nem utolsó renden a zsinati tanács határozataiban. Erre lehet azt mondani: elég; lehet azt: nem elég...” (Emlékezéseim, 322. Tény, hogy az első (1938) és a második (1939) zsidótörvényt püspökként és a felsőház tagjaként is elfogadta, részben azért, hogy ez segíthet leszerelni az antiszemitizmust, s ez bizonyos védettséget jelenthet a zsidóságnak. A harmadik (1941) zsidótörvényt (amely a keresztény-zsidó vegyes házasságok eltiltását célozta) - már elutasította. Ő olvasta fel az összes püspök tiltakozó nyilatkozatát e törvény ellen, s felemelte szavát a későbbi üldözések ellen is. A Ravasz egyetértésével létrehozott, Éliás József ve zette „Jó Pásztor”-mozgalmat már ne is említsük. A nyilas-ideológiát elutasította. 1944. júliusában az éppen betegeskedő Ravasz leányfalui házában találkozott Révész Imre debreceni református, Kapy Béla dunántúli evangélikus püspök, veje, Bibó István történész, valamint a Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkára, Mester Miklós. Valós lépéseket tett a zsidómentésben, de minden fáradozása ellenére elmaradt a keresztény egyházak egységes és határozott fellépése. Szálasinál - akit pedig nagyon nem kedvelt - maga járt közben a zsidóság érdekében. Amikor a Sztójay-kormány sorra hozza a zsidóellenes intézkedéseket, s folyt már a deportálás, a protestáns egyházak - csatlakozva Serédi Jusztinián hercegprímás tiltakozó körleveléhez - a kormányhoz fordultak, hogy azonnal állítsák le a deportálásokat. Sztójay miniszterelnök írásbeli kötelezettséget vállalt, hogy eleget tesz az egyházak kérésének, de cserébe azt kérte, hogy az egyházak ne bocsássanak ki az ügyben pásztorlevelet, ill. körlevelet. Sztójay azzal érvelt, hogy ez elősegítené a kormány bukását, ill. a nyilas hatalomátvételt. Ezt az érvelést az egyházak elfogadták. — 216 —
