Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

PÁPAI SZABÓ György: „Az értől az óceánig...” Dr. Ravasz László emlékezete

egy emlékműsort, születésének 120. évfordulóján, egyik utolsó szerkesztői munkámként. Ugyanez év októberében, születésének jubileuma alkalmából nagy jelentőségű emlékkonferenciát szervezhettem - mint a Dunamelléki Református Egyházkerület szóvivője, Sajtószervezetének vezetője - a Ráday Kollégium dísztermében. A konferencia előadásai megjelentek nyomtatásban is a Reformáció c. lap utolsó számában (2002. novemberdecember).

Ma már nem tabu Ravasz László neve. Lehet róla szólni. De lassanlassan tabuvá válnak azok az eszmék, amelyeket ő képviselt, s amelyekről annyiszor hitvallást is tett. Hiszem, hogy Ravasz László ott van a magyar nemzet legnagyobb hőseinek örök Panteonjában, s ott az öröklét birodalmában, Krisztus oldalán, hisz hűséges, állhatatos életéért, bizonyságtévő hitéért elkészíttetett néki az örök üdvösség, s nézzétek „megfáradt lelke már énekel...”

Szinte lehetetlen, hogy egy emlékezésben elmondjunk mindent erről a hihetetlenül gazdag életútról. Milyen nagy és gazdag egy folyó életútja az „értől az óceánig”. Lehet-e erről teljes képet nyújtani egy tisztelgő írásban? Nem is kísérletezem ezzel. Életrajza több helyütt is olvasható. Az egyik legkorábbi, dunamelléki beiktatása előtt, 1921-ben jelent meg arcképével, 19. oldalon a budapesti Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaságnál. Ebből is sok mindent megtudhatunk a családról, gyermekkoráról, iskoláiról, Bartók György püspök melletti titkári szolgálatáról, berlini tanulmányújáról. A nem ismert szerző a 10. oldalon megsúgja „Dunamellék Tisztelendő és Nagytiszteletű Asszonyainak, hogy - Ravasz - most is jobban szereti ozsonnára a tejes kávét, mint a bort”. Az egyik legjobb életrajzi összefoglaló - különösen is a 45 utáni időszakra koncentrálva - Ladányi Sándor professzor munkája a Református Egyház 1990. évi májusi számában. Persze a Gyökössy Endre által sajtó alá rendezett, 1992-ben megjelent Emlékezéseim életének legbővebb, irodalmi szintű forrása. Erdélyi korszakáról, családjáról, iskoláiról, neveltetéséről, külföldi tanulmányairól, olvasmányairól, tanárairól bőven ír. Szól ifjúkori Adyrajongásáról, arról, hogy a liberális teológia nem nyerte el tetszését. Az ideológiák harcában a konzervativizmus értékrendje mellé áll. Beszél az Erdélyi Egyházkerületben végzett szolgálatáról, tisztségeiről, professzorságáról, püspök-helyetteségéről. Tisza István személyiségének varázsáról, bár végső soron nem tudott politikailag azonosulni vele. Részletesen ír Dunamellék meghívásáról, amikor is 39 éves volt. Egyesült Államokban tett útjáról, érzékletes látlelet ez az amerikai magyar reformátusságról,

— 210 —