Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
NÉMETH Tamás: A halotti tor az egeraljai református gyülekezetben
A gyülekezet Egeralja, mint Pápa szellemi vonzáskörzetéhez tartozó, szabad, nemesi település - bár nincsenek pontos adataink - hamar a reformáció oldalára állt. Valószínűleg csak viszonylag kis létszáma miatt nem volt soha önálló anyaegyház: először Csögle leányegyháza (fíliája), majd Adorjánházával együtt alkot egy egyházközséget. A csöglei, többek között az egeraljai hívek lelkigondozását is végző lelkészek közül meg kell említeni Kóródi János nevét, aki mint gályarab-prédikátor 1675-ben halt vértanúhalált. 7 1740-ben építi meg a gyülekezet első, még torony nélküli templomát, amelyet nem sokkal később már egy „igazi” követ. A ma is álló, karcsú, impozáns, vörösréz-tornyú templom alapkövét 1913-ban tették le. Az idősebb asszonyok talán még ma is pontosan el tudnák mondani, hogy melyik család hány ökör árával járult hozzá a templom építéséhez. Az adakozás mértékének megfelelően alakultak ki a templomban az ún. „székjogok”: A legtöbbet adakozó családé lehetett az első pad, aztán a második legbőkezűbb gazda családja ülhetett a második padba, és így tovább. Az utolsó két padsor a diákoké volt, akiknek nemcsak vasár- és ünnepnapokon kellett templomba menniük, hanem minden nap. A tanító vagy a lelkész vezetésével minden reggel „könyörgésen” vettek részt, s ezt követően kezdték el a tanulást a református elemi népiskolában. A falu egészen az 1900-as évek elejéig szinte teljesen református volt, a keveredés a más vallású (római katolikus) cselédek betelepedése révén kezdődik csak meg. El lehet képzelni, hogy egy-egy ilyen „vastagnyakú kálomista” családban mekkora bonyodalmat okozott egy szegényebb sorú, katolikus menyecske megjelenése... Ma a falu lakosságának (kb. 270 fő) kevesebb mint fele református. Ez hozzávetőlegesen 110 egyházfenntartó gyülekezeti tagot jelent, de ez a szám is évről-évre csökken. A gyülekezet (s természetesen a falu) hanyatlása az államosítással, téeszesítéssel kezdődött. Az egykor 50-100 holdon gazdálkodó egeraljai emberek gyermekei a 60-as évektől kezdve a környék nagyobb városaiba mentek tanulni, dolgozni, s lakni már nem jöttek vissza. Legfeljebb látogatóba: búcsúra, karácsonyra, családi ünnepekre, de leginkább temetésre. Ennek ellenére azt lehet mondani, hogy ez egy élő gyülekezet. Őrzik hagyományaikat, szokásaikat, áldozatkészek, összetartóak, s az istentiszteleti látogatottság (15-20 fő) is meghaladja a hasonló nagyságú gyülekezetekét. Nyitottak a különböző gyülekezeti rendezvényekre, ám legtöbben a temeté- 7 7 NAGY 2000.35. —198 —
