Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

MÉSZÁROSNÉ STENGER Katalin: Az iskolai könyvtárak szaktanácsadói és hálózati helyzete Veszprém megyében 1969-1989 között

Körkép, Megyei Pedagógiai Kiskönyvtár c. sorozat), valamint az intézeti kiadványok terjesztése. Sajátos szolgáltatás: az iskolai könyvtárosok speciális tanfolyamaiban való közreműködés és a pedagógusok különböző csoportjainak könyv- és könyvtár-pedagógiai foglalkozások tartása.

A szaktanácsadói munka jellemzése

Bármely szervezet csak akkor működhet tartósan és hatékonyan, ha kialakul a munkamegosztás, ha a szervezet hossz- és keresztmetszetében létrejön a kötelességek, a döntési jogkörök és az értük vállalt felelősség rendje, ha a bürokratikus normákat nem emelik a szervezeti élet normájává.

Az iskolai könyvtáraknak 1958-ban lett az OPKM a hálózati központja. Felügyeleti hatóságuk pedig a városi, járási, megyei tanácsok művelődésügyi szakigazgatási szerve, osztálya. Egy évtizednél hosszabb idő kellett ahhoz, hogy körvonalakban látszódjanak a hálózat valódi működéséhez szükséges „láncszemek”. Sorra alakultak a pedagógus továbbképzés intézményei, a kabinetek. Velük együtt felcseperedtek a legtöbb megyében pedagógiai szakkönyvtárak is. Az utóbbiak az iskolai könyvtárak ellenőrzésével, segítésével is próbálkoztak.

Veszprém, megye pedagógiai intézetének szakkönyvtára a hetvenes évek második felétől már hellyel-közzel hálózati központként is működött. A szakmát szívén viselve az iskolai könyvtárak vonatkozásában egyre több kötelességet szerzett, ugyanakkor döntés-előkészítő, technológiai-irányító szerepe alig-alig érvényesült. Ez abból adódott, hogy az országos szakmaihálózati központ, az OPKM is inkább csak elvileg látta el ebben a vonatkozásban feladatát. Továbbá abból, hogy az iskolai könyvtárakra irányuló szakfelügyelet pedagógiai irányítási és pedagógus szemszögből nézve nem fedte - ma sem fedi - a tantárgyi szakfelügyelet majdnem homogén rendjét, módszereit, munkastílusát és munkamegosztását. Eltért az általános (tanulmányi) felügyelettől is.

Köztudott, hogy néhány éve a szakfelügyelet szaktanácsadássá változott. A szaktanácsadásnak a szakfelügyelettől való különbözőségét főképpen a következőkben látom: a szaktanácsadásnak jobban kell támogatnia az iskola feltáró munkáját - ha azt az iskola igényli -, s közösen kell keresniük a helyi innovációs lehetőségeket; alternatív javaslatokkal járul hozzá a célok megvalósításához, a problémák megoldásához; nemcsak a döntések előkészítésében segít, hanem a döntések után bizonyos mértékig a megvalósí—182 —