Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

MEZEI Zsolt: A kollégium két oszlopa: 200 éve született Bocsor István és Tarczy Lajos

lépni a saját erejéből is, szükséges, hogy a növendéknek (a felső gimnáziumban) privát olvasmánya is legyen... E tekintetben a megbecsülhetetlen önképzőkörnek egy középtanodában sem szabad hiányozni. A mondottakból világos, hogy a gimnáziumi tanulmányok kellő eredménnyel végzéséhez a tanuló részéről tehetség, szorgalom és figyelem, kellő idő az elsajátításra, — végre ügyes tanár kívántatik.”„Megvannak-e e kellékek gimnáziumainkban? ... Nem szabad eltitkolnunk, hogy e tekintetben 1850 óta hátra mentünk. És annyira nagy a különbség a két epocha ifjai között, hogy kétségbe kellene esnünk fajunk és a nemzet életképessége fölött, ... ha nem tudnák valódi okát e harminc éve tartó, s éppen ezért nagyon fájdalmas hanyatlásnak. Sokan e baj okának azt tartják, hogy a mostani tanítványok szórgálmatlanok, erélytelenek, kelletlenek és ezért mennek oly kevésre közöttük még a talentumosok is... tanítványaink között most nagyobb percent szorgalmas, mint 1859 előtt... 1850 előtt érezte a szorgalmas tanuló, mennyire erősödik ismeretben, ítéletben évről-évre, a siker sarkantyúzta... 1850 óta nem érez ilyen erősödést a tanuló.” Nem is a tanárokban van a hiba — mondja Tarczy —, hanem a ránk erőszakolt német tanrendszerben, amely a sok tantárgy közt szétforgácsolja a tanuló erejét.

Tarczy „Természettan”-a

1838-ban jelent meg a kor tudományos színvonalán álló tankönyv. Jókai, aki Tarczy tanítványa volt, a következőket írja: „Tarczy Lajos volt a legkitűnőbb tanár a főiskolában. Ő magyarázta a természettant és a felsőbb mathesist... Tankönyve ma is használható... Hát még az előadása! Azt élvezet volt hallgatni. Ő maga megteremtette a főiskola phisicummuseumát, s experimentációi bűvészestélyek számba mentek.” Tarczy könyvéről a Figyelmezőben jelent meg ismertetés. A recenzens a tankönyv legnagyobb érdemének azt tartja, hogy a fizikai jelenségeket „a mathesis vállaira támaszkodva” tárgyalja. Kiemeli, hogy a szerző törekedett arra, hogy e „tudománynak a haladás jelen lépcsője szerint” írja meg tankönyvét, vagyis hogy a legújabb tudományos eredmények is megjelennek a munkában. A hőtani, fénytani és elektromosságtani fejezetekben érvényesül a jó tankönyvek legfontosabb kritériuma, a „helyes rend és a világos magyarázat.” A tankönyv szép és érthető magyar nyelvét is dicséri a bíráló. A második kötet megjelenése, mely vegytani és mechanikai részeket tartalmaz,

173-