Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
MÁRKUS Mihály: „Akik Júdeábán vannak, menjenek a hegyekbe...” In memoriam Pathai István
„Akik Júdeábán vannak, meneküljenek a hegyekbe...” (Mt. 24,16) In memoriam Pathai István (1555-1631/1637) DR. MÁRKUS MIHÁLY Emlékezzél továbbá arra, hogy atyádfiáit te, pásztor a nyájat, mint evezős és kormányos a csónakot, mint püspök a különféle viharok által hányatott testvéreket személyedhez méltatlanul és kevésbé illendően elhagytad, melyet valahányszor megfontolsz, nem gondoljuk, hogy lelkiismeretedet úgy eltompítsd, hogy néked keserű szívfájdalmat ne okozna... Keserű szavak, kegyetlen szavak. Az utód püspök, Kanizsai Pálfi János 1631-ben írta volt elődjének, Pathai Istvánnak Pápáról Belényesbe. Ha azonban az egykorú forrásokat egymás mellé állítjuk, különös kép bontakozik ki a XVII. század elejéről. Pathai István az emlékezet szerint 1555-ben született Pápán. Minden bizonnyal az 1531-ben megalapított pápai oskolában kezdte tanulmányait. Tóth Ferenc életrajzi írása úgy tudja, hogy 1575 körül (alig húsz esztendősen) lelkésszé szentelték. Lelkészi szolgálatot végzett Rohoncon, (ma Rechnitz, Ausztria) Pápán, Veszprémben, Szalónakon (ma Stadtschlaining, Ausztria), majd ismét Pápán. Innét pedig „mind az eklézsiától, mind a szuperintendenciától tudva nem lévő, de nagy okból elszökvén, papságát és püspökségét elhagyván, Belényesbe (ma Beuis, Románia) ment lakni.” Az egykorú forrásokat tovább vallatva, Kanizsai Pálfi János jegyzi az egyházkerület legrégibb jegyzőkönyvébe 1628. decemberében, az ugyanazon év júliusában tartott zsinat végzései után: „ezen búbánattal legteljesebb esztendőben november havában öreg Pathai István úr, aki a mi egyházi társaságunknak püspöki terhét 16 éven át dicséretesen hordozta, minket az örvény közepén elöljáróként elhagyván nem csupán Pápa városából, amely egyháznak lelkésze volt, hanem a mi egész kerületünkből tudtunkon kívül eltávozott. Magát a tőlünk való elkötelezési szándékát elismertük, már régebben kebelében melengette azt, mert ki tagadhatná, Váradon Bethlen fejedelemnél fényes állásban lévő legidősebb fiának —162 —
