Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)

KÖVY Zsolt: Trócsányi Dezső

uralom) - több pápai jelentős értékű polgártársával együtt - intoleránsán kezelte, hiszen mindkét szomorú idő alatt túszként tartották fogva.

Részt vett az ifjúság falukutató mozgalmában, vidéki gyülekezetekben előadásokat tartott, lelke volt a pápai népfőiskolának. Mint a Képzőtársaság tanárelnöke nemcsak iskolai feladatot teljesített. Kultúrbarát missziója az egész város szellemiségére kihatott.

A levéltáros

Tóth Endre és Pataki László örökébe lépve lett a Teológia megszűnése után egyházkerületi levéltáros 1951-1962-ig, haláláig. Munkaszeretetéről, pontosságáról, éles logikájáról, történelemszemléletéről, s nem utolsó sorban kitűnő nyelvtudásáról itt is tanúbizonyságot tett. Egy teljesen összeomlott, kifosztott levéltár rendezését vállalta, s feladatának magas szinten tett eleget. 1956—1962-ig munkatársa voltam. Együtt csináltuk az elenchusokat, mutatókat, rendbe raktuk a szétzilált anyagot. Mélységes tisztelet és barátság fűzött Hozzá s ezért erről a szép hat évről nekem (bizonyos, hogy elfogult is lennék) nehéz beszélnem. Mindenesetre munkája eredményeként szép örökséget hagyott a levéltárra, a rendezettségben, s az anyag kutatásra felkészített megközelítési lehetőségeiben. Utolsó nagyobb lélegzetű tanulmányát levéltárosként írta az újra feltámadt „Egyháztörténet”-ben: ,A felvilágosodás első nyomai a dunántúli református egyházkerületben” címmel (1958)

Vannak, akiket nem lehet elfelejteni. Műveikben s szellemükben tovább élnek. Ilyen személyiség volt Trócsányi Dezső.

Az írás korábban megjelent:

Theológiai Szemle 1989/4. 213-215. Egyház és közélet. Pápa, 1995.163-170.

—161 —