Mezei Zsolt (szerk.): Istennek, hazának, tudománynak. Tanulmányok a 95 éves Nádasdy Lajos tiszteletére - A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kiadványai 19. (Pápa, 2008)
„Mindig egy másik erőből is kérve...” Beszélgetés Nádasdy Lajossal
— És hol laktál, Lajos bácsi? — Akkor a Vak Bottyán utcában laktam. Aztán meg kint... megállj csak... a Felső-Hosszú utcának a végén. — Ezek bérelt lakások voltak? — Igen. De aztán bekerültem a püspöki palota mellett a Blum házba. Ott kaptam egy első emeleti lakást, s aztán később ott lett a levéltár az én lakásomban. Egy három szobás lakás, úgy hogy az egyik kapun kijöttem, a másikon bementem. Délután háromtól hatig volt a hivatal, akkor lejött a püspök úr, aláírta amit kellett, megbeszéltük a Miska Bácsival a dolgokat. Hat órakor aztán vége volt, elmehettem, a Miska bácsi ment a Kaszinóba, én meg elmentem haza. — Értem... — Miska bácsi mindig... — Mindig ment a kaszinóba? — A Kaszinóba szokott menni pihenni. Fazekas Mihálynak is volt egy fia, lelkész, azt te nem ismerted... — Nem. — Úgyhogy azért elképesztő dolog volt az én számomra, amikor hát megkaptam a kinevezésemet, hogy ott volt a püspöki titkárnak a fia, ott volt a Bolla Feri, aki később balatonalmádi lelkész volt, és hát volt protekció, meg egyéb... Nem ők kapták meg ezt a kinevezést, hanem én. Nekem megdöbbentő, persze örömteljes. Nagyon sokat tanultam akkor. — Akkor bepillantást nyerhettél az egyházkerület életébe is... — Mindenbe, mindenbe. Amikor iktattam a leveleket, mindent el kellett olvasnom. Mindent tudtam, de természetesen, nem mondták ugyan, de tudni kellett, hogy ami ott történik, az bizalmas dolog, nem kerülhet ki. Úgy hogy akármit kérdeztek éntőlem, sokszor a Benedek Sándor, Boda Jóska meg a többiek, Fejes Sándor, hogy na mi volt, szavazatoknál, meg mindennél, mondom, majd megtudjátok... A kerületnek minden dolgát ismertem, jóformán az összes papot ismertem, a nagy espereseket, mert hát ugye, tényleg... olyan tekintélyes férfiak voltak, nem mint a... na nem... nem szólok... ugye érted? — Hogyne... — 12 —
