Köblös József – Kránitz Zsolt (szerk.): A csurgói református gimnázium diákjai 1792–1867. - Csurgói Könyvtár XXV. (Pápa, 2018)
I. BEVEZETÉS
A publikálásra érdemesnek ítélt forrásokat témák szerint csoportosítottuk, és az áttekinthetőség és a könnyebb hivatkozás érdekében az egyes tematikus csoportokon átnyúló arab számozással láttuk el. A latin nyelvű dokumentumokhoz magyar fordítást is készítettünk, melyeket annak érdekében, hogy az eredetileg is magyarul íródott szövegektől könnyen megkülönböztethetőek legyenek, dőlt betűvel szedtünk. A magyar nyelvű szövegekben található idegen nyelvű, legtöbbször latin szavak, kifejezések magyarázatát lábjegyzetben közöljük. Kivételt egyedül a különböző tanulócsoportok latin megnevezéseivel kapcsolatban tettünk. Ezekhez a függelékben fűzünk magyarázatot. A pápai kollégium diáknévsorát közlő kötet élére egy bevezető tanulmány került, mely az addig megjelent kollégiumtörténeti munkák és a kötetben közölt főbb forrástípusok ismertetése mellett az intézmény vázlatos történetét tartalmazta. A csurgói kötet esetében azt láttuk a legcélravezetőbbnek, hogy reprint kiadásban tegyünk a szélesebb közönség számára is elérhetővé egy olyan - ma is időt álló - iskolatörténeti feldolgozást, mely alighanem megkerülhetetlen lesz akkor, amikor a jövőben sor kerül a csurgói gimnázium történetének korszerű monografikus feldolgozására. Ez a munka ugyanis - sajnálatos módon - közkönyvtáraink többségében gyakorlatilag elérhetetlen: a csurgói református gimnázium 1894/1895. tanévi értesítőjében jelent meg, a mi könyvtárunkban is csak egy oldalaira szétesett, foszladozó példánya lelhető fel. A szerző, Héjas Pál 1835-ben született a Somogy vármegyei Kastélyosdombón, ahol apja akkor az ottani református iskola rektora volt. Tanulmányait minden bizonnyal abban az iskolában kezdte, majd 1842-ben a csurgói gimnázium latin elemi osztályába iratkozott be. A szabadságharc küzdelmeit is ott érte meg. 1850-ben a pápai kollégium növendéke lett: a gimnázium 7. osztályát kezdte, majd érettségi után elvégezte a teológiát is. 1856-ban a Pázmándy családnál nevelősködött, majd a pápai kollégium széniori hivatalát vállalta el. 1857-ben lett a csurgói gimnázium tanára, ahol egészen 1901- ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig tanított. Egyházmegyei papi vizsgáját 1859-ben tette le, ekkor lelkészként exmittálták, 1860-ban pedig az egyházkerületi közgyűlésen lelkésszé is szentelték. 1875-ben a kolozsvári egyetemen állami tanári oklevelet is szerzett. 44 éves tanári pályafutása alatt történelmet, vallástant, magyar irodalmat, latin, görög és német nyelvet, földrajzot, éneket, rajzot, szépírást, néhány évig még tornát is tanított, emellett hosszú éveken át ő volt a gimnázium könyv- és levéltámoka, valamint a csurgói állami tanítóképző református hitoktatója is. 1897-ben - 40 éves tanári jubileuma alkalmával - a király koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. 1911-ben halt meg. Felesége Mezey Zsuzsanna volt. Számos gyermeke 8
