Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

— Vájná Lajos —

több napos, kölcsönös látogatások építették és gazdagították a közösséget.

1989-ben a volt veszprémi Bakony-Balatonvidéki Ref. Népfőiskola alapításának 30. évfordulóján emléktáblát helyeztünk el a gyülekezeti ház falán. 1990 karácsonyán újra megjelenik a Jeruzsálemhegyi Harangszó. 1991-ben alapítottuk a Bátorkeszi István cserkészcsapatot, melynek 1995-ben már több mint 70 tagja van. Evangélikus testvéreinkkel közösen hoztuk létre a Protestáns tagozatot a Kossuth Lajos Általános Iskolában. Alapítványok születtek a Protestáns Iskoláért, a Veszprémi Ref. Gyülekezetért. A Báthory Általános Iskolában (Haszkovói Lakótelep) vasárnaponként rendszeres gyülekezeti istentisztelet kezdődik. Az iszákosmentő misszió mellett a kórházi istentiszteletek, egyetemi bibliaórák s a börtönmisszió, menekültek segítése, gondozása rendre elindul. Újra megalakult a Nőszövetség.

Szolgálati időnk alatt Mezőkomáromban a templomtető, toronysisak teljes cseréjére, a torony helyreállítására, a parókia korszerűsítésére, új mellék- épületek felépítésére volt lehetőség. Soponyán templomrenoválásra, új harangláb, új gyülekezeti ház és melléképületek építésére került sor. Veszprémben parókiafelújítások, a gázfűtés kialakítása, parókia és a templom héja- zatcseréje, orgona átépítése, a kórus padlózatának cseréje, a templom fűtésének megoldása Dantherm gyártmányú hőlégbefúvó alkalmazásával, a pincében a cserkészek részére kialakított terem, vihar, földrengés által okozott károk javítása történt. 1992-ben egy új egyházi központ létesítését határoztuk el, telket igényeltünk, alapítványt és Építési Bizottságot hoztunk létre, s pályázatot hirdettünk meg.

A mezőföldi egyházmegyében diakóniai előadó, egyházmegyei főjegyző, a veszprémi egyházmegyében missziói előadó és egyházkerületi tanácsbíró voltam. Részt vehettem a RÍM szolgálatában és tagja voltam az Ökumenikus Evangelizációs Munkaközösségnek. Nyugdíjba vonulásom után, 1999. október 10-től egy évig Németh Tamás székesfehérvári lelkipásztort helyettesítettem. Vállaltam egy hetes, vagy néhány napos evangelizációs szolgálatot, és szükség szerint helyettesítést helyben és vidéken.

Feleségem Császár Katalin, akivel 1955-ben kötöttem házasságot. Gyermekeink családot alapítottak, s így ketten maradtunk otthonunkban. Gyermekeink: Judit (1956) ügyvezető, Lajos (1957) művezető, András (1957) műszaki vezető, Katalin (1960) pedagógus. Tíz unokánk van.

Soli Deo Gloria!- 548-