Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)

Nyugdíjasok

t TÁSKÁI FERENC

(1937-2014)

1937. február 18-án születtem, Kiskorpádon (Somogy vármegyében). Iskolába Szennán,

(ref. elemi isk.) és Igáiban jártam (ez róm. kát. elemi, majd áll. ált. iskola volt). Gimnáziumba Kaposvárott jártam. Itt 1956-ban érettségiztem „jeles” eredménnyel. Felsőfokú tanulmányokat Pécsett szerettem volna végezni, de „osztályidegen” származásom miatt felvételi vizsgára be sem hívtak. A járási (megyei?) tanulmányi osztályról a jelentkezésemet nem továbbították...

Konfirmáló lelkipásztorom (nt. Farkas Jenő kadarkúti Ip.) ösztönzésére jelentkeztem a Budapesti Ref.Teológiai Akadémiára. Itt négy zavartalan szemeszter után elszólított a járásbíróság, az 1956-os őszi tevékenységemet vizsgálandó. Ennek következményeként, három hónapig vendégül láttak Ta- bon, a járási büntetés-végrehajtási intézményben. Ezt követően várt a „termelő munka”. Segédmunkásként, szakmunkásként, majd üzemmérnökként dolgoztam, tanultam végig 29 esztendőt. A Budapesti Teológiai Akadémia

1978. szeptember 1-jén indított levelező tagozatot. Itt folytathattam és fejezhettem be teológiai tanulmányaimat. Segédlelkészként, majd a II. lelkészi vizsga után beosztott lelkészként a Budapest-Pestújhely-Újpalota gyülekezetben szolgáltam. 1988-ban (dunántúli származásúként) jelentkeztem lel- készi szolgálatra. Lelkészválasztás után augusztus 1-jén vettem át Kocson a lelkészi hivatalt.

Immáron néhai feleségemmel hat gyermeket neveltünk fel. Tizenegy unokám és (eddig) három dédunokám van.

Gyermekeim közül öten Budapesten élnek, én magam Kocson élek a legfiatalabb fiammal.- 545 -