Köntös László (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek..." A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai, 2015 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 14. Jubileumi kötetek 3. (Pápa, 2016)
Nyugdíjasok
BORSOS SÁNDORNÉ Borsos Sándorné Szabó Emma nyugdíjas református lelkész vagyok. 1937. július 29-én születtem Dorogon. Édesanyám, Kéri Zsófia 1913-ban született Ágasegyházán, református családban. Női szabónak tanult, és ezt a mesterséget folytatta élete végéig. Édesapám, Szabó Mihály 1908-ban született Kunhegyesen. Szolgálati idejét Dorogon töltötte tűzoltó ezredesként. A helyi gyülekezet presbitere lett. Nagyapja Szabó János Bihartordán volt református lelkész. Édesapám a II. világháborúban hősi halált halt. Testvérem, Csaba 1933-ban született. Ő 23 évesen műszaki egyetemistaként az 56-os események folytán Franciaországba került. Párizsban építészmérnökként dolgozott, 1993-ban hazatért Urához. Én Dorogon végeztem az általános iskolát, majd az Esztergomi Dobó Katalin Leánygimnáziumban tanultam tovább. Középiskolai tanulmányaimat 1956-ban fejeztem be. Már gyermekként, 1946-ban megszólított Isten igéje áldott emlékezetű hívő tanítóm, Döbrössy Józsefen keresztül. Kora ifjúságomtól fogva gyülekezeti munkás voltam. 1949-ben Szikrán, 1950-ben Kecskeméten vettem részt gyermekmissziói vezetőképző tanfolyamon. 1957-ben házasságot kötöttem Borsos Sándorral. Házasságunk vezérigéje: „Együtt építettek Isten hajlékává a Lélek által” (Ef 2,22). Házasságunkat Isten három leánnyal ajándékozta meg. Márta (1958), Éva (1960), Eszter (1965). Német-, orgona-és énektanárok. Unokáink: Péter építészmérnök, Éva logopédus, Levente és Éva ikrek, ők 8 évesek. Öregségünk megvidámítói. Különös Isteni gondviselést figyelhettünk meg életünkben, amikor férjem hosszú éveken át kórházi kezelésre szorult (szívbelhártya, vese, májgyulladással és urológiai műtétekkel). Ezekben az években szerveződött a Budapesti Református Teológián a levelező tagozat, ahova felvételt nyertem. 1981-ben a záróvizsga után már engedélyt is kaptam a nem palástos szolgálatok elvégzésére a császári gyülekezetbe, ahol addig is kántori szolgálatot végeztem, és egy 40 tagú férfi énekkart vezettem.- 470 —